Era uma vez uma família feliz.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy boldog család.
Eles nunca brigavam um com o outro. Ajudavam seus pais em casa e no campo.
A gyerekek sohasem veszekedtek. Otthon és a földeken is segítettek szüleiknek.
Mas estavam proibidos de chegar perto do fogo.
Azonban nem mehettek a tűz közelébe.
Eles tinha que fazer todo seus trabalhos durante a noite, porque eram feitos de cera.
Minden munkájukat éjszaka kellett végezniük, mert a gyerekek viaszból voltak.
Mas um dos meninos desejava sair à luz do dia.
A legkisebb fiú nagyon vágyott rá, hogy egyszer lássa a napot.
Um dia esse desejo estava muito forte. Seus irmãos o avisaram…
Egy nap ez a vágy eluralkodott rajta. Hiába figyelmeztették testvérei…
Mas era tarde demais! Ele derreteu com o calor do sol.
Már túl késő volt! Elolvadt a forró napon.
As crianças de cera ficaram muito tristes vendo seu irmão derretendo.
A viaszgyermekek nagyon szomorúak voltak, mert látták, hogy testvérük elolvadt.
Mas tiveram um plano. Moldaram o pedaço de cera derretida em cima de um pássaro.
Hirtelen jó ötletük támadt. Az olvadt viaszból madarat formáltak.
Levaram o irmão pássaro numa montanha bem alta.
Majd elvitték a madárrá formált bátyjukat egy magas hegyre.
E quando o sol se levantou, ele saiu voando, cantando sob a luz da manhã.
Ahogy a nap felkelt, a madár énekelve repült tova a reggeli napfénybe.
