Um dia, o Coelho estava andando à beira do rio.
Egy nap a nyúl a folyóparton sétált.
A Hipopótama também estava lá, estava passeando e comendo um pouco da agradável grama verde.
A víziló is arra járt, éppen szép zöld füvet evett.
A Hipopótama não viu que o Coelho estava lá e por isso pisou acidentalmente no pé do Coelho. O Coelho deu um grito e começou a berrar para Hipopótama: “Tu Hipopótama! Não consegue ver que você está pisando no meu pé?”
A víziló nem vette észre a nyulat és véletlenül rálépett a lábára. “Te víziló! Nem látod, hogy a lábamon állsz?” - kiabálta a nyúl.
A Hipopótama pediu desculpas para o Coelho, “Sinto muito, meu amigo. Eu não vi você. Por favor me perdoa!”
Mas o Coelho não ouviu, e gritou para a Hipopótama: “Você fez
isso de propósito! Um dia, você vai ver! Vai me pagar!”
“Nagyon sajnálom! Nem vettelek észre. Kérlek, bocsáss meg nekem!” - kérte a víziló. De a nyúl nem hallgatta meg, hanem tovább kiabált. “Direkt csináltad! Egy nap majd megfizetsz ezért!”
Então o Coelho foi procurar o Fogo e disse: “Vai, e queima a Hipopótama quando ela sair da água para comer grama. Ela pisou em mim!”
Então o fogo respondeu: “Sem problemas, Coelho meu amigo. Eu vou fazer o que Você pediu.”
A nyúl megkereste a tüzet és így szólt: “A víziló a lábamra lépett. Menj és égesd meg, amikor kijön a vízből füvet enni.” “Rendben nyúl, megteszem, amit kértél.” - válaszolta barátjának a tűz.
Mais tarde a Hipopótama estava comendo grama longe do rio quando “zás!” As chamas do fogo começaram a queimar todo o cabelo da Hipopótama.
Egyszer csak, amikor a víziló a folyótól messze füvet evett, huss, jött a tűz a lángjával. A víziló szőre lángra kapott.
A Hipopótama começou a chorar e correu para a água.
Todo o cabelo dela foi queimado pelo fogo.
A Hipopótama não parava de chorar: “O meu cabelo foi queimado pelo fogo!
Você comeu todo o meu cabelo!
O meu cabelo desapareceu! O meu bonito bonito cabelo!”
A víziló sírni kezdett, és berohant a folyóba. Az összes szőre leégett a tűzben. “Leégett a szőröm a tűzben!” - sírt a víziló - “Eltűnt a szőröm! Eltűnt a gyönyörű szőröm!”
É por isso que a Hipopótama nunca vai para muito longe da água, com medo de ficar queimada pelo fogo. O Coelho ficou muito feliz quando a Hipopótama foi queimada pelo fogo, dizendo: “Me vinguei”.
A nyúl boldog volt, hogy a víziló szőre leégett. És ettől a naptól kezdve a vízilovak soha sem merészkednek messzire a víztől, mert félnek a tűztől.
