Egy nap anya sok gyümölcsöt hozott haza.
Siku moja, mama alileta matunda mengi.
“Mikor ehetünk gyümölcsöt?” - kérdezzük. “Majd este ehettek.” - válaszolja anya.
“Tutakula matunda lini?” tunauliza. “Tutakula matunda leo jioni,” mama anasema.
A bátyám, Rahim nagyon mohó. Az összes gyümölcsöt megkóstolja. Sokat meg is eszik.
Kaka yangu Rahim ni mlafi. Anaonja onja matunda yote. Anakula matunda mengi.
“Nézd mit csinált Rahim!” - kiáltotja az öcsém. “Rahim rossz és önző.” - mondom.
“Angalia Rahim alichokifanya!” mdogo wangu analalamika kwa sauti. “Rahim ni mtundu na mchoyo,” ninasema.
Anya haragszik Rahimra.
Mama amekasirishwa na Rahim.
Mi is haragszunk Rahimra. De Rahim nem sajnálja.
Sisi pia tumekasirishwa na Rahim. Lakini Rahim haombi msamaha.
“Nem fogod megbüntetni Rahimot?” - kérdezzi az öcsém.
“Hutamwadhibu Rahim?” mdogo wangu anauliza.
“Rahim, hamarosan úgyis sajnálni fogod, ami tettél!” - figyelmezteti anya.
“Rahim, muda si mrefu utajuta,” mama anaonya.
Rahim rosszul kezdi érezni magát.
Rahim anaanza kuhisi kuumwa.
“Nagyon fáj a hasam.” - suttogja Rahim.
“Tumbo langu linauma sana,” Rahim ananong’ona.
Anya tudta, hogy ez fog történni. A gyümölcs megbünteti Rahimot!
Mama alijua hili litatokea. Matunda yanamwadhibu Rahim!
Később, Rahim bocsánatot kér tőlünk. “Soha többet nem leszek ilyen mohó!” - ígéri meg nekünk. És mi mind hiszünk neki.
Baadaye, Rahim anatuomba msamaha. “Kamwe sitakuwa mlafi tena,” anaahidi. Na sote tunamwamini.
