Bir gün, Tavşan nehir kenarında yürüyordu.
Egy nap a nyúl a folyóparton sétált.
Gezip dolaşmak ve güzel yeşil otlardan yemek için Su Aygırı da orada idi.
A víziló is arra járt, éppen szép zöld füvet evett.
Su Aygırı, Tavşan’ın orada olduğunu görmedi, ve yanlışlıkla Tavşan’ın ayağına bastı. Tavşan Su Aygırına bağırmaya başladı. “Sen, Su Aygırı! Ayağıma bastığını göremiyor musun?”
A víziló nem vette észre a nyulat és véletlenül rálépett a lábára. “Te víziló! Nem látod, hogy a lábamon állsz?” - kiabálta a nyúl.
Su Aygırı, Tavşandan özür diledi, “Çok özür dilerim. Seni görmedim. Lütfen beni affet!” Ama Tavşan Su Aygırını dinlemedi ve Su Aygırının yüzüne karşı bağırmaya devam etti, “Sen bunu bilerek yaptın! Gün gelecek göreceksin! Sen bunu ödeyeceksin!”
“Nagyon sajnálom! Nem vettelek észre. Kérlek, bocsáss meg nekem!” - kérte a víziló. De a nyúl nem hallgatta meg, hanem tovább kiabált. “Direkt csináltad! Egy nap majd megfizetsz ezért!”
Tavşan Ateş’ı bulmaya gitti, ve dedi ki “Git, ve ot yemek için sudan çıktığında Su Aygırı’nı yak. O benim üzerime bastı”. Ateş cevapladı, “Problem değil Tavşan, arkadaşım benim. Ne istiyorsan yapacağım.”
A nyúl megkereste a tüzet és így szólt: “A víziló a lábamra lépett. Menj és égesd meg, amikor kijön a vízből füvet enni.” “Rendben nyúl, megteszem, amit kértél.” - válaszolta barátjának a tűz.
Ardından, Su Aygırı nehirden uzakta ot yediği bir zaman “Harr” diye Ateş birden alev aldı. Alevler Su Aygırı’nın tüylerini yakmaya başladı.
Egyszer csak, amikor a víziló a folyótól messze füvet evett, huss, jött a tűz a lángjával. A víziló szőre lángra kapott.
Su Aygırı ağlamaya başladı ve suya doğru koştu. Tüm tüyleri ateş tarafından yanmıştı. Su aygırı ağlamaya devam etti, “Tüylerim ateşte yandı! Tüylerimin hepsi gitti! Benim güzel tüylerim!”
A víziló sírni kezdett, és berohant a folyóba. Az összes szőre leégett a tűzben. “Leégett a szőröm a tűzben!” - sírt a víziló - “Eltűnt a szőröm! Eltűnt a gyönyörű szőröm!”
Tavşan, Su aygırı’nın tüyleri yandığı için mutluydu. Ve bugün bile, su aygırı, ateşten korkusu yüzünden, asla su kenarından uzağa gitmiyor.
A nyúl boldog volt, hogy a víziló szőre leégett. És ettől a naptól kezdve a vízilovak soha sem merészkednek messzire a víztől, mert félnek a tűztől.
