Isang araw, pasan ni Tom ang isang kahon ng saging.
Tom egy láda érett banánt cipel.
Dala-dala niya ito sa palengke para itinda.
Elmegy a piacra, hogy eladja a banánt.
Namimili ng prutas ang mga tao sa iba.
A piacon az emberek gyümölcsöket vesznek.
Pero walang bumibili kay Tom. Mas gusto nila ang mga babaeng tindera.
De senki sem vesz Tomtól banánt. Inkább az asszonyoktól vesznek gyümölcsöt.
“Dito sa atin, babae lang ang naglalako,” sabi nila. “Anong klaseng lalaki ito?”
“Nálunk csak az asszonyok árulnak gyümölcsöt” - mondják az emberek. “Milyen férfi ez?”- kérdezik.
Pero hindi si Tom sumuko. “Bili na kayo ng saging! Matamis na saging kayo riyan!” sigaw niya.
De Tom nem adja fel. “Vegyenek a banánomból! Vegyenek az érett, édes banánomból!” - hívogatja a vevőket.
May isang aleng lumapit kay Tom. Dinampot ang isang piling at matagal na tiningnan ang saging.
Egy nő felemel egy banánt és alaposan megvizsgálja.
Lumapit ang mga tao sa puwesto ni Tom. Bumili sila ng saging at kinain nila ito.
Több ember érkezik a banánstandhoz. Megveszik és megeszik Tom banánját.
Mabilis na naubos ang saging. Agad binilang ni Tom ang kanyang kita.
Hamarosan kiürül a láda. Tom pedig megszámolja a pénzt, amit keresett.
Saka siya bumili ng sabon, asukal at tinapay. Nilagay niya ang mga iyon sa trey.
Azután Tom szappant, cukrot és kenyeret vesz. Beteszi az árukat a ládába.
At pinasan niya ang lahat pauwi.
Tom a ládát a fején egyensúlyozva megy haza.
