Isang araw, may dalang maraming prutas si mama.
Egy nap anya sok gyümölcsöt hozott haza.
“Kelan namin iyan pwedeng kainin?” tanong namin.
“Mamayang gabi,” sagot ni Mama.
“Mikor ehetünk gyümölcsöt?” - kérdezzük. “Majd este ehettek.” - válaszolja anya.
Pero matakaw si Rahim at hindi siya makapaghintay. Tumikim ng isa at dinagdagan pa ng marami.
A bátyám, Rahim nagyon mohó. Az összes gyümölcsöt megkóstolja. Sokat meg is eszik.
“Naku! Tingnan ninyo ang ginawa ni Rahim!” sigaw ni bunso.
“Matakaw si Rahim, at matigas ang ulo,” sabi ko.
“Nézd mit csinált Rahim!” - kiáltotja az öcsém. “Rahim rossz és önző.” - mondom.
Galit din kami pero ayaw magsisi ni Rahim.
Mi is haragszunk Rahimra. De Rahim nem sajnálja.
“Hindi po ba mapaparusahan si Rahim?” tanong ni bunso.
“Nem fogod megbüntetni Rahimot?” - kérdezzi az öcsém.
“Magsisisi ka, Rahim,” banta ni Mama.
“Rahim, hamarosan úgyis sajnálni fogod, ami tettél!” - figyelmezteti anya.
At sumama nga ang pakiramdam ni Rahim.
Rahim rosszul kezdi érezni magát.
“Aray! Sakit ng tiyan ko,” bulong niya.
“Nagyon fáj a hasam.” - suttogja Rahim.
Tama nga si Mama. Pinaparusahan na si Rahim ng prutas!
Anya tudta, hogy ez fog történni. A gyümölcs megbünteti Rahimot!
Humingi ng tawad si Rahim. “Hinding-hindi na ako magiging masiba,” pangako niya. At pinagbigyan namin siya.
Később, Rahim bocsánatot kér tőlünk. “Soha többet nem leszek ilyen mohó!” - ígéri meg nekünk. És mi mind hiszünk neki.
