Pinanood ni Andiswa ang mga batang lalaking naglalaro ng soccer. Gustong-gusto niyang sumali sa praktis kanila. Nagpaalam siya sa coach.
Andiswa nézte, ahogy a fiúk fociznak. Ő is szeretett volna csatlakozni hozzájuk. Megkérdezte az edzőt, hogy gyakorolhatna-e velük.
“Dito sa iskul, lalaki lang pwedeng maglaro,” sabi ng coach nang nakapamewang.
Az edző csípőre tett kézzel így szólt: “Ebben az iskolában csak a fiúk focizhatnak!”
Kinantiyawan si Andiswa ng mga batang lalaki at sinabing mas bagay siya sa netball na pambabaeng laro. Nainis si Andiswa.
A fiúk mondták neki, hogy menjen és kézilabdázzon inkább. A kézilabda ugyanis lányoknak való, a futball viszont fiúsport. Andiswa nagyon szomorú volt.
Sa sumunod na araw, may malaking laban sa iskul. Nag-alala ang coach kasi maysakit ang pinakamagaling niyang manlalaro.
Az iskolában másnap nagy focimeccset rendeztek. Az edző nagyon ideges volt, mert a legjobb játékosa megbetegedett, így nem tudott játszani.
Nagmakaawa si Andiswa sa coach na payagan siyang maglaro. Hindi alam ng coach kung ano ang gagawin. Pero pumayag na rin siya sa huli.
Andiswa odafutott az edzőhöz és könyörgött, hogy játszhasson. Az edző nem tudta, mit tegyen. Végül úgy döntött, hogy Andiswa csatlakozhat a csapatához.
Magaling ang kalaban. Half time na pero wala pang nakaka-iskor.
Nagyon nehéz játék volt. Félidőig senki sem rúgott gólt.
Sa second half, pinasa ng isang bata ang bola kay Andiswa. Mabilis siyang tumakbo palapit sa goal. Sinipa niya ang bola. Pasok sa goal!
A második félidőben az egyik fiú Andiswának passzolta a labdát. A lány gyorsan a kapu felé vette az irányt. Megrúgta a labdát és gólt lőtt.
Tuwang-tuwa ang lahat. Mula noon, pinayagan na ang mga babaeng maglaro ng soccer.
A tömeg őrjöngött a boldogságtól. Ettől a naptól kezdve a lányok is focizhattak az iskolában.