Isang araw, naglalakad si Kuneho sa may tabing-ilog.
Egy nap a nyúl a folyóparton sétált.
Nandoon din si Hipo, namamasyal at kumakain ng masarap na luntiang damo.
A víziló is arra járt, éppen szép zöld füvet evett.
Hindi napansin ni Hipo na nandoon si Kuneho at aksidente niyang natapakan ang paa nito. Napatili si Kuneho at sinigawan si Hipo, “Hoy ikaw, Hipo! Hindi mo ba nakitang inapakan mo ang paa ko?”
A víziló nem vette észre a nyulat és véletlenül rálépett a lábára. “Te víziló! Nem látod, hogy a lábamon állsz?” - kiabálta a nyúl.
Humingi ng paumanhin si Hipo kay Kuneho. “Pasensiya ka na, kaibigan. Hindi kita nakita. Sana mapatawad mo ako!” Ngunit hindi ito pinakinggan ni Kuneho at sinigawan niya si Hipo. “Sinadya mo ‘yan! Magbabayad ka balang araw! Makikita mo!”
“Nagyon sajnálom! Nem vettelek észre. Kérlek, bocsáss meg nekem!” - kérte a víziló. De a nyúl nem hallgatta meg, hanem tovább kiabált. “Direkt csináltad! Egy nap majd megfizetsz ezért!”
Pagkatapos, hinanap ni Kuneho si Apoy at sinabi, “Sunugin mo si Hipo kapag umahon siya sa ilog para kumain ng damo. Inapakan niya ako!” Sagot ni Apoy, “Walang problema, kaibigang Kuneho. Susundin ko ang pakiusap mo.”
A nyúl megkereste a tüzet és így szólt: “A víziló a lábamra lépett. Menj és égesd meg, amikor kijön a vízből füvet enni.” “Rendben nyúl, megteszem, amit kértél.” - válaszolta barátjának a tűz.
Maya-maya, kumakain si Hipo ng damo malayo sa ilog nang “whoosh!” Nagliyab si Apoy. Unti-unting sinunog ng alab ang buhok ni Hipo.
Egyszer csak, amikor a víziló a folyótól messze füvet evett, huss, jött a tűz a lángjával. A víziló szőre lángra kapott.
Napaiyak si Hipo at tumakbo siya pabalik sa ilog. Nasunog lahat ng buhok niya. Iyak ni Hipo, “Nasunog ang buhok ko! Sinunog mo ang buhok ko! Wala na ang buhok ko! Ang maganda, ang napakaganda kong buhok!”
A víziló sírni kezdett, és berohant a folyóba. Az összes szőre leégett a tűzben. “Leégett a szőröm a tűzben!” - sírt a víziló - “Eltűnt a szőröm! Eltűnt a gyönyörű szőröm!”
Natuwa ang kuneho nang masunog ang buhok ni Hipo. At hanggang ngayon, dahil sa takot sa apoy, ang hipo ay hindi na malalayo sa tubig kailanman.
A nyúl boldog volt, hogy a víziló szőre leégett. És ettől a naptól kezdve a vízilovak soha sem merészkednek messzire a víztől, mert félnek a tűztől.
