Ito si Khalai. Pitong taong gulang siya. Sa Lubukusu, “mabuti” ang kahulugan ng pangalan niya.
Ő Khalai. Hét éves. Lubukusu nyelven a neve azt jelenti, hogy “a jóságos”.
Kinakausap ni Khalai ang puno ng dalandan, “Dalandan, pasuyo naman, sana magkaroon ka ng marami at malalaking prutas.”
Khalai felkel és így szól a narancsfához: “Kérlek narancsfa, nőj nagyra és adj nekünk sok érett narancsot!”
Naglalakad si Khalai papunta sa iskul. Nadadaanan niya ang damo, “Sana naman damo, lalo pang tumingkad ang berdeng kulay mo at ‘wag na ‘wag kang matutuyo.”
Az iskolába sétálva, Khalai így szól a fűhöz: “Kérlek fű, legyél zöldebb és ne száradj ki!”
Napapansin din ni Khalai ang mga ligaw na bulaklak, “Tuloy niyo lang ang pamulaklak, para meron akong pampaganda ng buhok.”
Khalai vadvirágok mellett halad el: “Kérlek, virágozzatok, hogy a hajamba tehesselek titeket!”
Kinakausap din ni Khalai ang puno sa gitna ng iskul, “Plis naman, malaking puno, palaguin mo pa mga sanga para sa lilim mo kami ay makapagbasa.”
Az iskola udvarának közepén álló fához pedig így szól: “Kérlek fa, növessz nagy ágakat, hogy az árnyékodban olvashassunk!”
May nasasabi rin si Khalai sa mga halamang-bakod, “Magpakatibay kayo, pigilin ninyong makapasok ang masasamang tao.”
Khalai az iskola körül lévő sövényhez szól: “Kérlek legyél erős, állítsd meg a rossz embereket, hogy nehogy bejöjjenek!”
Pagkauwi, pinupuntahan agad ni Khalai ang dalandan, “Hinog na ba mga bunga?”
Amikor Khalai hazaér az iskolából, meglátogatja a narancsfát. “Érettek már a narancsaid?” - kérdezi tőle.
“Hay naku, hilaw pa rin pala. Bukas uli ha, dalandan. Pagbibigyan kita at baka meron ng hinog, kahit isa!”
“Zöldek még a narancsok!” - sóhajt Khalai - “Holnap is meglátogatlak! Talán akkor majd lesz egy érett narancsod nekem.”
