Er was eens een gelukkig gezin.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy boldog család.
Ze vochten nooit met elkaar. Ze hielpen hun ouders thuis en op het veld.
A gyerekek sohasem veszekedtek. Otthon és a földeken is segítettek szüleiknek.
Maar ze mochten niet in de buurt van vuur komen.
Azonban nem mehettek a tűz közelébe.
Ze moesten all hun werk ‘s nachts doen. Want ze waren gemaakt van was!
Minden munkájukat éjszaka kellett végezniük, mert a gyerekek viaszból voltak.
Maar één van de jongens wilde naar buiten in het zonlicht.
A legkisebb fiú nagyon vágyott rá, hogy egyszer lássa a napot.
Op een dag was het verlangen te sterk. Zijn broers waarschuwden hem…
Egy nap ez a vágy eluralkodott rajta. Hiába figyelmeztették testvérei…
Maar het was te laat! Hij smolt in de hete zon.
Már túl késő volt! Elolvadt a forró napon.
De wassen kinderen waren zo verdrietig toen ze hun broer zagen wegsmelten.
A viaszgyermekek nagyon szomorúak voltak, mert látták, hogy testvérük elolvadt.
Maar ze hadden een plan. Ze boetseerden de gesmolten was in de vorm van een vogel.
Hirtelen jó ötletük támadt. Az olvadt viaszból madarat formáltak.
Ze namen hun vogelbroer mee naar een hoge berg.
Majd elvitték a madárrá formált bátyjukat egy magas hegyre.
En toen de zon opkwam vloog hij zingend het morgenlicht in.
Ahogy a nap felkelt, a madár énekelve repült tova a reggeli napfénybe.
