Op een dag kreeg mama veel fruit.
Egy nap anya sok gyümölcsöt hozott haza.
Wij vragen “Wanneer mogen wij wat fruit krijgen?” “We gaan het fruit vanavond eten”, antwoorde mama.
“Mikor ehetünk gyümölcsöt?” - kérdezzük. “Majd este ehettek.” - válaszolja anya.
Mijn broer Rahim is gulzig. Hij proeft al het fruit. Hij eet er veel van.
A bátyám, Rahim nagyon mohó. Az összes gyümölcsöt megkóstolja. Sokat meg is eszik.
“Kijk wat Rahim heeft gedaan!” schreeuwt mijn broertje. “Rahim is stout en egoïstisch”, zeg ik.
“Nézd mit csinált Rahim!” - kiáltotja az öcsém. “Rahim rossz és önző.” - mondom.
Wij zijn ook boos op Rahim. Maar Rahim heeft geen spijt.
Mi is haragszunk Rahimra. De Rahim nem sajnálja.
“Ga je Rahim geen straf geven?” vraagt mijn broertje.
“Nem fogod megbüntetni Rahimot?” - kérdezzi az öcsém.
“Rahim, je zult er snel spijt van hebben”, waarschuwt mama.
“Rahim, hamarosan úgyis sajnálni fogod, ami tettél!” - figyelmezteti anya.
Rahim begint zich misselijk te voelen.
Rahim rosszul kezdi érezni magát.
“Ik heb zo een pijn in mijn buik”, fluisterd Rahim.
“Nagyon fáj a hasam.” - suttogja Rahim.
Mama wist dat dit zou gebeuren. De fruit geeft Rahim straf!
Anya tudta, hogy ez fog történni. A gyümölcs megbünteti Rahimot!
Rahim heeft later spijt. “Ik zal nooit meer zo gulzig zijn”, belooft hij. En we geloven hem allemaal.
Később, Rahim bocsánatot kér tőlünk. “Soha többet nem leszek ilyen mohó!” - ígéri meg nekünk. És mi mind hiszünk neki.
