Questa è Khalai. Lei ha sette anni. Nella sua lingua, il lubukusu, il suo nome significa “quella buona”.
Ő Khalai. Hét éves. Lubukusu nyelven a neve azt jelenti, hogy “a jóságos”.
Khalai si sveglia e dice all’arancio: “Per favore arancio, cresci tanto e dacci tante arance mature.”
Khalai felkel és így szól a narancsfához: “Kérlek narancsfa, nőj nagyra és adj nekünk sok érett narancsot!”
Khalai va a scuola camminando. Per la via, parla all’erba. “Per favore erba, cresci sempre più verde e non seccarti.”
Az iskolába sétálva, Khalai így szól a fűhöz: “Kérlek fű, legyél zöldebb és ne száradj ki!”
Khalai passa dei fiori selvatici. “Per favore fiori, continuate a fiorire, così posso mettervi tra i miei capelli.”
Khalai vadvirágok mellett halad el: “Kérlek, virágozzatok, hogy a hajamba tehesselek titeket!”
A scuola, Khalai parla all’albero in mezzo al parco. “Per favore albero, fai crescere i tuoi lunghi rami, così possiamo leggere sotto la tua ombra.”
Az iskola udvarának közepén álló fához pedig így szól: “Kérlek fa, növessz nagy ágakat, hogy az árnyékodban olvashassunk!”
Khalai parla alla siepe intorno alla sua scuola. “Per favore, cresci forte e impedisci alle persone cattive di entrare qui.”
Khalai az iskola körül lévő sövényhez szól: “Kérlek legyél erős, állítsd meg a rossz embereket, hogy nehogy bejöjjenek!”
Quando Khalai ritorna a casa da scuola, fa visita all’arancio. “Le tue arance sono già mature?” Chiede Khalai.
Amikor Khalai hazaér az iskolából, meglátogatja a narancsfát. “Érettek már a narancsaid?” - kérdezi tőle.
“Le arance sono ancora verdi” sospira Khalai. “Ci vediamo domani arancio” dice: “Magari allora avrai un’arancia matura per me!”
“Zöldek még a narancsok!” - sóhajt Khalai - “Holnap is meglátogatlak! Talán akkor majd lesz egy érett narancsod nekem.”
