Es war einmal eine glückliche Familie.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy boldog család.
Sie stritten nie miteinander. Sie halfen ihren Eltern im Haus und auf den Feldern.
A gyerekek sohasem veszekedtek. Otthon és a földeken is segítettek szüleiknek.
Aber sie durften nicht in die Nähe von Feuer.
Azonban nem mehettek a tűz közelébe.
Sie mussten all ihre Arbeit nachts verrichten. Denn sie waren aus Wachs!
Minden munkájukat éjszaka kellett végezniük, mert a gyerekek viaszból voltak.
Aber einer der Jungen sehnte sich nach dem Sonnenlicht.
A legkisebb fiú nagyon vágyott rá, hogy egyszer lássa a napot.
Eines Tages war die Sehnsucht zu groß. Seine Brüder warnten ihn …
Egy nap ez a vágy eluralkodott rajta. Hiába figyelmeztették testvérei…
Aber es war zu spät! Er schmolz in der heißen Sonne.
Már túl késő volt! Elolvadt a forró napon.
Die Wachskinder waren sehr traurig sehen zu müssen, wie ihr Bruder dahin schmolz.
A viaszgyermekek nagyon szomorúak voltak, mert látták, hogy testvérük elolvadt.
Aber sie schmiedeten einen Plan. Sie formten den geschmolzenen Wachsklumpen zu einem Vogel.
Hirtelen jó ötletük támadt. Az olvadt viaszból madarat formáltak.
Sie brachten ihren Vogelbruder auf einen hohen Berg.
Majd elvitték a madárrá formált bátyjukat egy magas hegyre.
Und als die Sonne aufging, flog er singend davon ins Morgenlicht.
Ahogy a nap felkelt, a madár énekelve repült tova a reggeli napfénybe.
