Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy boldog család.
Es war einmal eine glückliche Familie.
A gyerekek sohasem veszekedtek. Otthon és a földeken is segítettek szüleiknek.
Sie stritten nie miteinander. Sie halfen ihren Eltern im Haus und auf den Feldern.
Azonban nem mehettek a tűz közelébe.
Aber sie durften nicht in die Nähe von Feuer.
Minden munkájukat éjszaka kellett végezniük, mert a gyerekek viaszból voltak.
Sie mussten all ihre Arbeit nachts verrichten. Denn sie waren aus Wachs!
A legkisebb fiú nagyon vágyott rá, hogy egyszer lássa a napot.
Aber einer der Jungen sehnte sich nach dem Sonnenlicht.
Egy nap ez a vágy eluralkodott rajta. Hiába figyelmeztették testvérei…
Eines Tages war die Sehnsucht zu groß. Seine Brüder warnten ihn …
Már túl késő volt! Elolvadt a forró napon.
Aber es war zu spät! Er schmolz in der heißen Sonne.
A viaszgyermekek nagyon szomorúak voltak, mert látták, hogy testvérük elolvadt.
Die Wachskinder waren sehr traurig sehen zu müssen, wie ihr Bruder dahin schmolz.
Hirtelen jó ötletük támadt. Az olvadt viaszból madarat formáltak.
Aber sie schmiedeten einen Plan. Sie formten den geschmolzenen Wachsklumpen zu einem Vogel.
Majd elvitték a madárrá formált bátyjukat egy magas hegyre.
Sie brachten ihren Vogelbruder auf einen hohen Berg.
Ahogy a nap felkelt, a madár énekelve repült tova a reggeli napfénybe.
Und als die Sonne aufging, flog er singend davon ins Morgenlicht.
