Ő Khalai. Hét éves. Lubukusu nyelven a neve azt jelenti, hogy “a jóságos”.
Das ist Khalai. Sie ist sieben Jahre alt. Ihr Name bedeutet „die Gute“ in ihrer Sprache Lubukusu.
Khalai felkel és így szól a narancsfához: “Kérlek narancsfa, nőj nagyra és adj nekünk sok érett narancsot!”
Khalai wacht auf und spricht mit dem Orangenbaum: „Bitte, Orangenbaum, gedeihe prächtig und gib uns viele reife Orangen.“
Az iskolába sétálva, Khalai így szól a fűhöz: “Kérlek fű, legyél zöldebb és ne száradj ki!”
Khalai läuft zur Schule. Auf dem Weg spricht sie mit dem Gras: „Bitte, Gras, wachse grün und vertrockne nicht.“
Khalai vadvirágok mellett halad el: “Kérlek, virágozzatok, hogy a hajamba tehesselek titeket!”
Khalai kommt an Wildblumen vorbei: „Bitte, Blumen, blüht weiter, damit ich euch in mein Haar stecken kann.“
Az iskola udvarának közepén álló fához pedig így szól: “Kérlek fa, növessz nagy ágakat, hogy az árnyékodban olvashassunk!”
In der Schule spricht Khalai mit dem Baum auf dem Schulhof: „Bitte, Baum, lass dir große Äste wachsen, damit wir in deinem Schatten lesen können.“
Khalai az iskola körül lévő sövényhez szól: “Kérlek legyél erős, állítsd meg a rossz embereket, hogy nehogy bejöjjenek!”
Khalai spricht mit der Hecke, die ihre Schule umgibt: „Bitte gedeihe prächtig und lass keine bösen Leute hinein.“
Amikor Khalai hazaér az iskolából, meglátogatja a narancsfát. “Érettek már a narancsaid?” - kérdezi tőle.
Wenn Khalai von der Schule nach Hause kommt, besucht sie den Orangenbaum. „Sind deine Orangen schon reif?“, fragt Khalai.
“Zöldek még a narancsok!” - sóhajt Khalai - “Holnap is meglátogatlak! Talán akkor majd lesz egy érett narancsod nekem.”
„Die Orangen sind noch grün“, seufzt Khalai. „Ich sehe dich morgen wieder, vielleicht hast du ja dann eine reife Orange für mich!“
