Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy boldog család.
Dawno, dawno temu, żyła sobie szczęśliwa rodzina.
A gyerekek sohasem veszekedtek. Otthon és a földeken is segítettek szüleiknek.
Nigdy się nie kłócili. Pomagali swoim rodzicom w domu i w polu.
Azonban nem mehettek a tűz közelébe.
Nie wolno im było jednak zbliżać się do ognia.
Minden munkájukat éjszaka kellett végezniük, mert a gyerekek viaszból voltak.
Byli zrobieni z wosku, więc musieli wykonywać wszystkie prace w nocy.
A legkisebb fiú nagyon vágyott rá, hogy egyszer lássa a napot.
Mimo to, jeden z chłopców bardzo pragnął wyjść na zewnątrz w ciągu dnia.
Egy nap ez a vágy eluralkodott rajta. Hiába figyelmeztették testvérei…
Pewnego dnia, pragnienie było zbyt silne. Jego bracia ostrzegali go…
Már túl késő volt! Elolvadt a forró napon.
Niestety było już za późno! Chłopiec stopił się w gorącym słońcu.
A viaszgyermekek nagyon szomorúak voltak, mert látták, hogy testvérük elolvadt.
Dzieci z wosku były bardzo poruszone tym, co stało się z ich bratem.
Hirtelen jó ötletük támadt. Az olvadt viaszból madarat formáltak.
Postanowili, że ze stopionego wosku ulepią ptaka.
Majd elvitték a madárrá formált bátyjukat egy magas hegyre.
Zabrali brata-ptaka, wysoko, na sam szczyt góry.
Ahogy a nap felkelt, a madár énekelve repült tova a reggeli napfénybe.
Gdy wzeszło słońce, ptak odleciał ćwierkając w porannym świetle.
