Nakatira si Odongo at Apiyo sa lungsod kasama ang kanilang tatay. Gustong gusto nila ang bakasyon hindi lang dahil walang pasok, pero dahil dinadalaw nila ang kanilang lola na nakatira sa palaisdaan malapit doon sa malaking lawa.
Odongo és Apiyo a városban éltek az apukájukkal. Alig várták már, hogy szünidő legyen. Nem csak azért, mert akkor az iskola zárva volt, hanem azért is, mert meglátogathatták a nagymamájukat. A nagymama egy halászfaluban élt, nem messze egy hatalmas tótól.
Masaya sina Odongo at Apiyo na malapit na nila makasama si lola. Sa gabi pa lang, naka-impake na ang mga damit at nakahanda na ang lahat para sa biyahe. Hindi sila makatulog sa tuwa kaya buong gabi silang nagkuwentuhan.
Odongo és Apiyo nagyon izgatottak voltak, amikor eljött az idő, hogy újra meglátogatogassák a nagymamájukat. Az utazás előtti este bepakolták a táskájukat és felkészültek a hosszú útra. Aznap este nem tudtak aludni, egész éjjel a szünidőről beszélgettek.
Kinaumagahan, hinatid sila ng kanilang tatay papunta sa lola. Dumaan sila sa mga taniman ng tsaa at mga bundok na may ligaw na hayup. Binilang nila ang mga sasakyang dumaan at nagkantahan din sila.
Másnap korán reggel, apukájuk autójával indultak a faluba. Útközben elhaladtak hegyek, vadállatok és teaültetvények mellett. Számolták az autókat és énekeltek.
Di nagtagal, napagod ang dalawa at nakatulog ng mahimbing.
Egy idő után a gyerekek elfáradtak és elaludtak.
Ginising sila ng tatay nung makarating sila sa nayon. Nakita nila si Lola Nyar-Kanyada na nagpapahinga sa ilalim ng puno. Sa Luo, ang ibig sabihin ng Nyar-Kanyada ay “anak ng mga tiga-Kanyada.” Maganda at matatag na babae ang lola ni Odongo at Apiyo.
Odongót és Apiyót az apukájuk akkor ébresztette fel, amikor már a faluba értek. A nagymamájuk, Nyar-Kanyadát egy fa alatti matracon pihent. Nyar-Kanyada Luo nyelven azt jelenti, hogy “a kanyadai nép lánya”. Erős és gyönyörű asszony volt.
Sumayaw at kumanta sa tuwa si Nyar-Kanyada nang dumating ang mga apo. Nag-uunahan sa pagbigay ng pasalubong sina Odongo at Apiyo. “Buksan po ninyo, bilis,” sabi ni Odongo. “Akin muna unahin ninyo,” sabi ni Apiyo.
Nyar-Kanyada behívta őket a házba, boldogan táncolt és énekelt körülöttük. Az unokái alig várták, hogy odaadják neki az ajándékokat, amiket hoztak. “Először az enyémet nyisd ki!” - mondta Ondogo. “Nem, először az enyémet!” - mondta Apiyo.
Pagkatapos mabuksan ang mga pasalubong, pinagmano ni Nyar-Kanyada ang mga apo.
Miután kibontotta az ajándékokat, Nyar-Kanyada hagyományos módon megáldotta unokáit.
Naglaro agad sa labas sina Odongo at Apiyo. Nakipaghabulan sila sa mga paru-paru at mga ibon.
Azután Odongo és Apiyo kimentek a kertbe. Lepkéket és madarakat kergettek.
Inakyat nila ang mga puno at nagtampisaw sa lawa.
Fára másztak és a tóban pancsoltak.
Bumalik lang sila sa bahay ng lola nung malapit na maghapunan. Hindi pa man natatapos kumain, nakatulog na sila!
Amikor besötétedett, hazamentek vacsorára. Elaludtak, mielőtt befejezték volna a vacsorát.
Kinaumagahan, bumalik sa lungsod ang tatay at naiwan sina Odongo at Apiyo kay Nyar-Kanyada.
Másnap az apukájuk visszament a városba, így Nyar-Kanyadával egyedül maradtak.
Tumulong sila sa mga gawaing-bahay ng lola. Nag-igib sila ng tubig at nag-hanap ng panggatong. Inipon nila ang mga itlog sa manukan at nanguha ng gulay sa gulayan.
Odongo és Apiyo segítettek a nagymamájuknak a ház körüli munkákban. Hoztak vizet és tűzifát. Összeszedték a tojást a tyúkoktól és bevitték a zöldséget a kertből.
Tinuruan din sila ni Nyar-Kanyada kung paano magluto ng stew. Pinakita pa ng lola kung paano gumawa ng ginataang kanin at inihaw na isda.
Nyar-Kanyada megtanította nekik, hogyan készül a pörkölt puliszkával és a sült hal kókuszos rizzsel.
Isang araw, dinala ni Odongo ang mga baka sa bukid ng kapitbahay. Kinain ng mga baka ang damo at nagalit ang may-ari. Nagbanta siyang kukunin ang mga baka bilang kabayaran pero nangako si Odongo na hindi na uulit.
Egy reggel Odongo elvitte a nagymama teheneit legelni. A tehenek berohantak a szomszéd tanyájára. A gazda nagyon haragudott Odongóra. Azzal fenyegette, hogy megtartja a teheneket, mert megették a növényeit. Ettől kezdve a fiú nagyon figyelt rá, hogy a tehenek ne kerüljenek újra bajba.
Isang beses, sumama ang magkapatid sa palengke. May tindahan pala ng gulay, asukal at sabon si lola. Si Apiyo ang tigasabi ng presyo at si Odongo naman ang tigabalot ng mga binili.
Egy másik nap a gyerekek és a nagymama elmentek a piacra. A nagymamának volt egy standja, ahol zöldséget, cukrot és szappant árult. Apiyo szerette a vevőknek megmondani az árakat. Ondogo pedig a csomagolásban segített.
Nang maubos lahat, uminum silang tatlo ng tsaa at binilang ang perang kinita.
Nap végén együtt teáztak és segítettek a nagymamának megszámolni a pénzt, amit kerestek.
Di nagtagal, natapos ang bakasyon. Nag-impake ng gamit ang magkapatid. Binigyan ni Nyar-Kanyada si Odongo ng sombrero at pangginaw naman ang para kay Apiyo. Naghanda rin siya ng makakain nila sa biyahe.
De hamarosan vége lett a szünetnek és a gyerekeknek vissza kellett menni a városba. Nyar-Kanyada Odongónak egy sapkát, Apiyónak pedig egy pulóvert adott ajándékba. Az útra ételt pakolt nekik.
Dumating ang tatay para sunduin sila pero ayaw sumama ng magkapatid. Nagmakaawa sila kay Nyar-Kanyada na tumira na lang sa lungsod. “Matanda na ako. Hindi ko na kaya ang buhay sa lungsod. Hihintayin ko na lang kayo sa sunod na bakasyon.”
Amikor az apukájuk megérkezett, hogy elvigye őket, a gyerekek nem akartak elmenni. Kérlelték a nagymamát, hogy menjen velük a városba. “Én már túl öreg vagyok a városhoz. Itt fogok rátok várni, amikor legközelebb a falumba jöttök” - mondta mosolyogva.
Mahigpit na niyakap ni Odongo at Apiyo ang lola.
Odongo és Apiyo szorosan megölelték és elköszöntek tőle.
Kinuwento nina Odongo at Apiyo sa kanilang mga kaibigan ang lahat. Sabi ng iba mas gusto pa rin nila ang buhay sa lungsod. Sabi naman ng iba, mas maganda talaga sa nayon. Pero lahat sila sang-ayon na walang hihigit pa kay Lola Nyar-Kanyada!
Amikor Odongo és Apiyo visszamentek az iskolába, elmesélték barátaiknak, hogy milyen az élet falun. Néhányan úgy érezték, hogy a városi élet jó, mások úgy gondolták, hogy a falusi jobb. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy Odongónak és Apiyónak csodálatos nagymamája van.
