Isang umaga, tinawag si Vusi ng kanyang Lola, “Visu, pakihatid ang itlog na ito sa mga magulang mo. Gagawa sila ng malaking keyk para sa kasal ng ate mo.”
Egyszer kora reggel Vusi nagymamája, így szólt a fiúhoz: “Vusi vidd el ezt a tojást a szüleidnek, légy szíves! Szeretnének egy nagy tortát sütni a nővéred esküvőjére.”
Sa daan, nakasalubong ni Vusi ang dalawang batang namimitas ng prutas. Inagaw ng isang bata ng itlog at binato ito sa puno. Basag ang itlog.
Útközben Vusi találkozott két fiúval, akik gyümölcsöket szedtek. Az egyik fiú megragadta a tojást, és egy fához csapta. A tojás összetört.
“Ano ka ba?” sigaw ni Vusi. “Para ‘yun sa cake sa kasal ng ate ko. Ano na lang sasabihin niya pag nalaman niyang wala pala siyang cake?”
“Mit csináltál?” - kiabálta Vusi - “Azt a tojást egy tortához vittem. A torta a nővérem esküvőjére készült volna. Mit fog mondani a nővérem, ha nem lesz esküvői tortája?”
Nalungkot ang mga bata. “Wala na kaming magagawa, pero sa iyo na ang patpat na ito. Bigay mo sa ate mo.” Nagpatuloy si Visu sa kanyang paglakad.
A fiúk nagyon sajnálták, hogy Vusival így elbántak. “Nem tudunk segíteni a tortakészítésben, de küldünk egy sétabotot a nővérednek.” - mondta az egyik. Vusi folytatta az útját.
Sa daan, may nakasalubong siyang dalawang karpintero. “Pwede ba magamit ang patpat?” tanong ng isa. Pero manipis ang patpat at nabali ito.
Ezután Vusi két férfival találkozott, akik házat építettek. “Használhatjuk egy kicsit azt az erős botot?” - kérdezte egyikük. De a bot nem volt olyan erős, hogy építkezéshez használják, ezért eltört.
“Ano ka ba?” iyak ni Vusi. “Regalo ang patpat na iyan para sa kasal ng ate ko. Bigay iyan ng mga batang tigapitas ng prutas dahil nabasag nila ang itlog para sa cake. Ngayon wala ng itlog, wala ng cake at wala ng regalo. Ano na lang sasabihin ng ate ko?”
“Mit csináltál?” - kiabálta Vusi - “Az a bot a nővérem ajándéka volt. A gyümölcsszedő fiúktól kaptam, amiért eltörték a tojást, amit a tortához vittem. A torta a nővérem esküvőjére készült volna. Most nincs se tojás, se torta, se ajándék. Mit fog mondani a nővérem?”
Nalungkot ang mga karpintero. “Wala na kaming magagawa, pero eto ang kugon para sa ate mo,” sabi ng isa. Nagpatuloy si Vusi sa kanyang paglakad.
A munkások nagyon megbánták, hogy eltörték a botot. “Nem tudunk segíteni a tortakészítésben, de küldünk egy kis szénát a nővérednek.” - mondta az egyik. Vusi így tovább tudta folytatni az útját.
Sa daan, may nakasalubong siyang magsasaka at baka. “Parang ang sarap ng kugon. Patikim naman,” hiling ng baka. Pero nasarapan ang baka at inubos lahat ng kugon.
Miközben mendegélt, találkozott egy gazdával és egy tehénnel. “Milyen finom széna, kaphatok egy falatot?” - kérdezte a tehén. A széna olyan finom volt, hogy a tehén mind megette.
“Ano ka ba?” iyak ni Vusi. “Regalo iyon para sa kasal ng ate ko. Bigay ng karpintero dahil nabali nila ang patpat na galing sa mga batang tigapitas ng prutas. Bigay nila ang patpat dahil nabasag nila ang itlog para sa cake. Tuloy, wala nang itlong, walang cake at walang regalo. Ano na lang sasabihin ng ate ko?”
“Mit csináltál?” - kiabálta Vusi - “Az a széna a nővérem ajándéka volt. A munkások adták nekem, amiért eltörték a botot, amit a gyümölcsszedő fiúktól kaptam. A gyümölcsszedő fiúk azért adták nekem a botot, mert eltörték a tojást, amit a nővérem tortájához vittem. A torta a nővérem esküvőjére készült volna. Most nincs se tojás, se torta, se ajándék. Mit fog mondani a nővérem?”
Nagsisi ang baka sa pagiging masiba. Binigay ng magsasaka ang baka bilang regalo. At nagpatuloy si Vusi sa paglakad.
A tehén nagyon sajnálta, hogy ilyen mohó volt. A gazda beleegyezett, hogy Vusi a nővérének ajándékba vigye a tehenet. Így ment tovább az útján a fiú.
Pero tumakas ang baka at bumalik sa magsasaka. Nawala si Vusi sa daan kaya huli na ng dumating siya sa kasalan. Kumakain na ang mga bisita.
De a tehén vacsoraidőben visszafutott a gazdájához, Vusi pedig eltévedt. Nagyon elkésett a nővére esküvőjéről. A vendégek már ettek, amikor odaért.
“Paano na ako?” iyak ni Vusi. “Regalo sana ang bakang iyon kapalit ng kugon. Bigay sa akin ng mga karpintero ang kugon kapalit ng nabaling patpat na galing sa mga batang tigapitas ng prutas. Bigay sa akin ng mga bata ang patpat dahil nabasag nila ang itlog na para sa cake sa kasal ng ate ko. Ngayon wala na akong itlog, walang cake at walang regalo.”
“Most mit tegyek?” - siránkozott Vusi - “Az ajándék tehén, amit a szalmáért kaptam, elfutott. A munkások azért adták a szalmát, mert eltörték a botot, amit a gyümölcsszedő fiúktól kaptam. A gyümölcsszedő fiúk azért adták nekem a botot, mert összetörték a tojást, amit a tortához hoztam. A torta az esküvőre készült volna. Most nincs se tojás, se torta, se ajándék.”
Nag-isip ang ate ni Vusi at saka sinabi, “Vusi, kapatid ko, hindi mahalaga sa akin ang regalo. Hindi rin mahalaga ang cake! Ang mahalaga andito tayong lahat kaya masaya ako. Magbihis ka na at ipagdiwang natin ang araw na ito.” Iyon nga ang ginawa ni Vusi.
Vusi nővére gondolkozott egy kicsit, majd így szólt: “Vusi öcsém, engem nem nagyon érdekelnek az ajándékok. A torta se érdekel! Boldog vagyok, mert mindnyájan együtt vagyunk. Na vedd fel a szép ruhádat, és ünnepeljük meg ezt a napot!” Vusi így is tett.
