Isang batang babae ang unang nakakita ng kakaibang hugis mula sa malayo.
Egy kislány volt az első, aki meglátta a távolból közeledő rejtélyes alakot.
Habang papalapit nang papalapit ang hugis, nakita niyang isa itong babaeng nagdadalang-tao.
Ahogy az alak közelebb ért, a kislány észrevette, hogy egy várandós nő közeledik.
Mahiyain pero matapang, lumapit ang batang babae sa babaeng nagdadalang-tao. “Kailangan natin siyang panatilihin dito,” napagdesisyunan ng mga kababayan ng batang babae. “Aalagaan natin ang ina at anak.”
Félénken közelebb ment a nőhöz. “Be kell fogadnunk magunk közé.” - határozta el a kislány népe - “Biztonságba helyezzük őt és a gyermekét is.”
Sa madaling panahon ay lumabas din ang bata. “Tulak pa!” “Kumot!” “Tubig!” “Kaunti na laaaaannnnnggg!”
Hamarosan megkezdődött a szülés. “Nyomj!” “Hozz takarót!” “Vizet!” “Nyomjjjj!!!”
Ngunit nasindak ang lahat nang lumabas ang sanggol. “Isang asno?!”
De amikor meglátták a kisbabát, mindenki ijedve ugrott hátra. “Egy szamár?!”
Nagsimulang mag-away ang lahat, “Sinabi nating aalagaan natin ang ang ina at anak, at iyon ang gagawin natin,” sabi ng iba. “Pero magdadala ito ng kamalasan sa atin!” sabi ng iba.
Az emberek veszekedni kezdtek. “Azt ígértük, hogy biztonságba helyezzük az anyát és gyermekét, ezt is kell tennünk.” - mondták néhányan. “De szerencsétlenséget fognak hozni nekünk!” - mondták mások.
At muli ay mag-isa na naman ang babae. Inisip niya kung ano ang gagawin sa kanyang bardagol na anak. Inisip niya kung ano ang gagawin sa sarili niya.
Nemsokára a nő megint egyedül maradt. Azon töprengett, hogy mit tegyen ezzel a furcsa gyermekkel, és mit tegyen magával.
Pero sa huli ay tinanggap niya na anak niya ang asno at siya ang ina nito.
Végül elfogadta, hogy a szamár az ő gyermeke. Ő pedig a szamár anyja.
Ngayon, kung hindi nagbago ang batang ito at nanatiling maliit, marahil ay iba ang lahat. Pero lumaki nang lumaki ang batang asno hanggang sa hindi na ito makarga sa likod ng kanyang ina. At kahit anong gawin niya, hindi nito kayang magpakatao. Madalas ay nararamdaman ng kanyang ina ang kapaguran at pagkabigo. Minsan ay pinagagawa niya rito ang mga gawaing pang-hayop.
Ha a gyermek kisméretű maradt volna, máshogy alakult volna a történet. De a szamár csak nőtt. Addig-addig nőtt, amíg már nem fért rá az anyja hátára. És bárhogyan is próbálkozott, nem tudott emberként viselkedni. Az anyukája gyakran volt fáradt és ideges miatta. Néha olyan munkákat adott neki, amiket állatok végeznek.
Unti-unting umiral ang pagkalito at galit kay Asno. Hindi siya puwedeng gumawa ng ganito at ganyan. Hindi siya puwedeng maging ganito at ganyan. Isang araw, tinadyakan niya ang kanyang ina sa sobrang galit.
A szamár összezavarodott és nagyon mérges lett. Ezt sem, azt sem tudta jól csinálni. Nem volt ilyen sem és olyan sem. Olyan mérges volt, hogy egy nap az anyukáját úgy megrúgta, hogy a földre esett.
Nakaramdam ng pagkahiya si Asno. Tumakbo siya ng napakabilis para tumakas.
A szamár nagyon elszégyellte magát. Olyan gyorsan futott el, ahogyan csak tudott.
Gabi na nang tumigil siya sa pagktakbo, at nawala siya. “Hi haw?” bulong niya sa kadiliman. “Hi Haw?” ulyaw nito. Mag-isa siya. Niyakap niya ang sarili niya na parang bolang mahigpit, at nakatulog siya ng mahimbing at maligalig.
Csak akkor állt meg, amikor már besötétedett. A szamár eltévedt. “IÁ?” - suttogta a sötétben - “IÁ?” - válaszolt a visszhang. Egyedül volt. A földön összegömbölyödött és nagyon nehezen, de végül elaludt.
Nagising si Asno at nakita ang isang kakaibang matandang lalake na nakatitig sa kanya. Tumingin siya sa mga mata nito at nakaramdam ng pag-asa.
Arra ébredt fel, hogy egy furcsa öregember bámulja. Belenézett az ember szemébe, és reménykedni kezdett.
Nakituloy si Asno sa matandang lalake na siyang nagturo sa kanya ng iba’t ibang paraan para mamuhay. Nakinig at natuto si Asno, at gayundin naman ang matandang lalake. Nagtulungan sila, at nagtawanan sila.
Az öregember magával vitte, és sok a túléléshez szükséges dolgot tanított meg neki. A szamár szívesen hallgatta tanításait, és az öregember is szívesen hallgatta a szamarat. Segítettek egymásnak, és sokat nevettek együtt.
Isang umaga, nakiusap ang matandang lalake na dalhin siya ni Asno sa tuktok ng isang bundok.
Egy reggel az öregember megkérte a szamarat, hogy vigye fel egy hegy tetejére.
Nakatulog sila sa itaas ng bundok, kapantay ang mga ulap. Napanaginipan ni Asno na may sakit ang kanyang ina at nananawagan ito. At nang magising siya…
Aznap fent a felhők között aludtak el. A szamár azt álmodta, hogy az anyukája hívja, mert beteg. És amikor felébredt …
…nawala na ang mga ulap kasama ng kanyang kaibigan, ang matandang lalake.
… a felhők eltűntek az öreg emberrel együtt.
Alam na ni Asno kung ano ang dapat gawin.
Tudta, hogy mit kell tennie.
Nakita ni Asno ang kanyang ina, nag-iisa at nagluluksa para kanyang nawawalang anak. Matagal silang tumitig sa isa’t isa. At pagkatapos ay nagyakapan sila nang nakapahigpit.
Megkereste az anyukáját, aki éppen az elveszett gyermekét siratta. Sokáig csak nézte egyik a másikat, majd szorosan megölelték egymást.
Ang batang asno at ang kanyang ina ay tumanda nang magkasama at nakahanap ng maraming paraan para mamuhay nang magkaagapay. Unti-unting pumalagay ang mga pamilya sa paligid nila.
A szamárgyermek és az anyukája megtanulták, hogyan éljenek együtt. Nemsokára más családok is költöztek melléjük.
