Noong unang panahon, walang alam ang mga tao. Hindi sila marunong magtanim, humabi at gumawa ng kasangkapan. Lahat ng karunungan ay tinago ng diyos na si Nyame sa isang palayok sa langit.
Réges régen az emberek nem tudtak semmit. Nem tudták, hogyan kell növényeket ültetni, hogyan kell ruhát szőni, és hogyan kell vas eszközöket készíteni. Nyame isten, aki az égben lakott, minden bölcsességet a világtól elzárva tartott. A bölcsességet egy agyagból készült edényben őrizte.
Isang araw, naisipan ni Nyame na ibigay ang palayok ng karunungan kay Anansi. Tuwing tumitingin si Anansi sa loob ng palayok, may natututunan siyang bago! Tuwang tuwa si Anansi.
Egy nap Nyame elhatározta, hogy odaadja a bölcsességgel teli agyagedényt Anansinak. Minden alkalommal, amikor Anansi az edénybe nézett, tanult valami újat. Nagyon izgalmas volt!
Dahil madamot si Anansi, naisip niya, “Itatago ko ang palayok sa tuktok ng mataas na puno para sa akin lang ang lahat ng kaalaman!” Tinali niya ang palayok sa kanyang tiyan at nagsimulang umakyat sa puno. Pero nahirapan siya dahil tumatama ang palayok sa kanyang tuhod.
“Egy magas fa tetejére rejtem az edényt, hogy a világ összes bölcsessége csak az enyém lehessen.” - gondolta az önző Anansi. Szőtt egy hosszú hálót, körbetekerte vele az agyagedényt, és a hasára kötötte. Majd elkezdett felfelé mászni a fán. Nehéz volt így mászni, mert az edény minden lépésnél a térdébe ütközött.
Nakatingin lang pala sa kanya ang kanyang batang anak sa baba ng puno. “Mas maganda po siguro kung nakatali sa likod ang palayok,” sabi nito. Tinali ni Anansi ang palayok sa kanyang likod at madali nga siyang nakaakyat.
Mindezt látta Anansi kisfia, aki a fa tövénél álldogált. “Nem lenne egyszerűbb, ha a hátadra kötnéd azt az edényt?” - kérdezte a fiú. Anansi megfordította a bölcsességgel teli edényt és a hátára kötötte. Így sokkal könnyebb volt mászni.
Nang marating niya ang tuktok ng puno, bigla siyang natigilan. “Alam ko dapat lahat pero bakit mas matalino pa sa akin ang anak ko?” Nagalit si Anansi kaya hinagis niya ang palayok pababa.
Hamarosan fel is ért a fa tetejére. “Nálam van a világ összes bölcsessége, de a kisfiam sokkal okosabb nálam.” - gondolta. Anansi hirtelen méregbe gurult és lehajította az agyagedényt a fa tetejéről.
Nabasag ang palayok at kumalat ang mga piraso sa lupa. Kumalat din ang karunungan at nabigyan ang lahat. Ganito nalaman ng tao kung paano magsaka ng bukid, humabi ng tela, gumawa ng kasangkapan at marami pang ibang bagay na alam ng tao ngayon.
Az edény a földön apró darabokra tört. A bölcsesség pedig mindenki számára elérhetővé vált. Így tanultak meg az emberek gazdálkodni, szőni, és minden mást, amit ma is tudnak.
