Hace mucho, mucho tiempo la gente no sabía nada. No sabían cómo cultivar, o cómo tejer tela, o cómo hacer herramientas de hierro. El dios Nyame arriba en el cielo tenía toda la sabiduría del mundo. La mantenía guardada en una vasija de barro.
Réges régen az emberek nem tudtak semmit. Nem tudták, hogyan kell növényeket ültetni, hogyan kell ruhát szőni, és hogyan kell vas eszközöket készíteni. Nyame isten, aki az égben lakott, minden bölcsességet a világtól elzárva tartott. A bölcsességet egy agyagból készült edényben őrizte.
Un día, Nyame decidió darle la vasija de sabiduría a Anansi. Cada vez que Anansi se asomaba y miraba dentro de la vasija de barro, aprendía algo nuevo. ¡Qué impresionante!
Egy nap Nyame elhatározta, hogy odaadja a bölcsességgel teli agyagedényt Anansinak. Minden alkalommal, amikor Anansi az edénybe nézett, tanult valami újat. Nagyon izgalmas volt!
El codicioso Anansi pensó, “voy a guardar la vasija en la copa de un árbol muy alto. ¡Y será sólo mía!” Hiló un hilo largo, envolvió con él la vasija de barro, y lo ató a su cintura. Empezó a trepar el árbol. Pero se le hacía muy difícil trepar el árbol con la vasija constantemente pegándole en las rodillas.
“Egy magas fa tetejére rejtem az edényt, hogy a világ összes bölcsessége csak az enyém lehessen.” - gondolta az önző Anansi. Szőtt egy hosszú hálót, körbetekerte vele az agyagedényt, és a hasára kötötte. Majd elkezdett felfelé mászni a fán. Nehéz volt így mászni, mert az edény minden lépésnél a térdébe ütközött.
Mientras tanto, el hijo pequeño de Anansi lo miraba desde abajo y le dijo, “¿No sería más fácil trepar si te ataras la vasija a tu espalda?” Anansi ató la vasija llena de sabiduría a su espalda y, efectivamente, fue mucho más fácil.
Mindezt látta Anansi kisfia, aki a fa tövénél álldogált. “Nem lenne egyszerűbb, ha a hátadra kötnéd azt az edényt?” - kérdezte a fiú. Anansi megfordította a bölcsességgel teli edényt és a hátára kötötte. Így sokkal könnyebb volt mászni.
En un instante logró llegar a la copa del árbol. Pero entonces se detuvo a pensar: “Se supone que yo soy quien tiene toda la sabiduría, ¡pero mi hijo fue más listo que yo!” Anansi se enojó tanto que lanzó la vasija desde lo alto del árbol.
Hamarosan fel is ért a fa tetejére. “Nálam van a világ összes bölcsessége, de a kisfiam sokkal okosabb nálam.” - gondolta. Anansi hirtelen méregbe gurult és lehajította az agyagedényt a fa tetejéről.
Quedó hecha pedazos en el suelo. La sabiduría quedó libre y disponible para todos. Y así fue cómo la gente supo cultivar, tejer, hacer herramientas de hierro, y muchas otras cosas más.
Az edény a földön apró darabokra tört. A bölcsesség pedig mindenki számára elérhetővé vált. Így tanultak meg az emberek gazdálkodni, szőni, és minden mást, amit ma is tudnak.
