Egy picinyke mag: Wangari Maathai története
Egy faluban a Kelet-Afrikában lévő kenyai hegyek lankáin élt egy kislány, akit Wangarinak hívtak. Anyukájával a földeken dolgoztak.
Wangari nagyon szeretett a szabadban lenni. A családja kertjében a macsétájával felásta a talajt és piciny magokat szórt a meleg földbe.
A kedvenc napszaka a naplemente utáni időszak volt. Tudta, hogy amikor olyan sötét van, hogy már nem látja a növényeket, akkor jön el az ideje, hogy hazamenjen. A földeken áthaladó kis ösvényen indult hazafelé.
Wangari okos gyermek volt, alig várta, hogy iskolába mehessen. Az apukája és az anyukája azonban azt szerette volna, hogy otthon maradjon és segítsen a ház körül. Amikor hét éves lett, a bátyja rávette a szüleiket, hogy engedjék iskolába járni.
Wangari nagyon szeretett tanulni! Egyre többet tudott meg a könyvekből, amiket olvasott. Annyira jól tanult, hogy felajánlották neki, hogy az Egyesült Államokban folytassa tovább tanulmányait. Wangari nagyon izgatott volt! Még többet szeretett volna megtudni a világról.
Az amerikai egyetemen Wangari sok mindent megtudott. Tanult a növényekről és a termesztésükről. De arra is emlékezett, hogy ő hogyan nőtt fel: a gyönyörű kenyai erdő fáinak árnyékában játszott a bátyjaival.
Minél többet tanult, annál jobban érezte, hogy mennyire szereti a kenyai embereket. Azt akarta, hogy boldogok és szabadok legyenek. Minél többet tanult, annál gyakrabban gondolt afrikai otthonára.
Amikor befejezte tanulmányait, visszatért Kenyába. Az ország ekkora már nagyon megváltozott. Óriási tanyák húzódtak a földek helyén. Az asszonyoknak nem volt tűzifájuk az ételkészítéshez. Az emberek szegények voltak, a gyermekek éheztek.
Wangari tudta, mit kell tennie. Megtanította az asszonyoknak, hogy hogyan kell magról fát nevelni. Eladták a fákat, és a pénzből el tudták tartani a családjukat. Az asszonyok nagyon boldogok voltak. Wangari segítségével erősnek és nagyhatalmúnak érezték magukat.
Ahogy telt az idő, a kis fákból hatalmas erdők lettek, és a folyók medrei újra megteltek vízzel. Wangari tanítása elterjedt Afrikában. Mára már fák milliói nőttek ki Wangari magjaiból.
Nagyon sokat dolgozott. A világ minden embere elismerte a munkáját, és egy híres díjat is kapott. A díjat Nobel-díjnak hívják. Wangari volt az első afrikai nő, aki megkapta.
Wangari 2011-ben meghalt, de még ma is gondolunk rá, amikor meglátunk egy gyönyörű fát.
This story is brought to you by the Global African Storybook Project, an effort to translate the stories of the African Storybook Project into all the languages of the world.
You can view the original story on the ASP website here
