Ő Khalai. Hét éves. Lubukusu nyelven a neve azt jelenti, hogy "a jóságos".
Khalai felkel és így szól a narancsfához: "Kérlek narancsfa, nőj nagyra és adj nekünk sok érett narancsot!"
Az iskolába sétálva, Khalai így szól a fűhöz: "Kérlek fű, legyél zöldebb és ne száradj ki!"
Khalai vadvirágok mellett halad el: "Kérlek, virágozzatok, hogy a hajamba tehesselek titeket!"
Az iskola udvarának közepén álló fához pedig így szól: "Kérlek fa, növessz nagy ágakat, hogy az árnyékodban olvashassunk!"
Khalai az iskola körül lévő sövényhez szól: "Kérlek legyél erős, állítsd meg a rossz embereket, hogy nehogy bejöjjenek!"
Amikor Khalai hazaér az iskolából, meglátogatja a narancsfát. "Érettek már a narancsaid?" - kérdezi tőle.
"Zöldek még a narancsok!" - sóhajt Khalai - "Holnap is meglátogatlak! Talán akkor majd lesz egy érett narancsod nekem."
This story is brought to you by the Global African Storybook Project, an effort to translate the stories of the African Storybook Project into all the languages of the world.
You can view the original story on the ASP website here