Anansi és a bölcsesség
Réges régen az emberek nem tudtak semmit. Nem tudták, hogyan kell növényeket ültetni, hogyan kell ruhát szőni, és hogyan kell vas eszközöket készíteni. Nyame isten, aki az égben lakott, minden bölcsességet a világtól elzárva tartott. A bölcsességet egy agyagból készült edényben őrizte.
Egy nap Nyame elhatározta, hogy odaadja a bölcsességgel teli agyagedényt Anansinak. Minden alkalommal, amikor Anansi az edénybe nézett, tanult valami újat. Nagyon izgalmas volt!
"Egy magas fa tetejére rejtem az edényt, hogy a világ összes bölcsessége csak az enyém lehessen." - gondolta az önző Anansi. Szőtt egy hosszú hálót, körbetekerte vele az agyagedényt, és a hasára kötötte. Majd elkezdett felfelé mászni a fán. Nehéz volt így mászni, mert az edény minden lépésnél a térdébe ütközött.
Mindezt látta Anansi kisfia, aki a fa tövénél álldogált. "Nem lenne egyszerűbb, ha a hátadra kötnéd azt az edényt?" - kérdezte a fiú. Anansi megfordította a bölcsességgel teli edényt és a hátára kötötte. Így sokkal könnyebb volt mászni.
Hamarosan fel is ért a fa tetejére. "Nálam van a világ összes bölcsessége, de a kisfiam sokkal okosabb nálam." - gondolta. Anansi hirtelen méregbe gurult és lehajította az agyagedényt a fa tetejéről.
Az edény a földön apró darabokra tört. A bölcsesség pedig mindenki számára elérhetővé vált. Így tanultak meg az emberek gazdálkodni, szőni, és minden mást, amit ma is tudnak.
This story is brought to you by the Global African Storybook Project, an effort to translate the stories of the African Storybook Project into all the languages of the world.
You can view the original story on the ASP website here
