Ngày nọ, mẹ mang về rất nhiều trái cây.
Egy nap anya sok gyümölcsöt hozott haza.
“Khi nào tụi con có thể ăn chúng?”, chúng tôi hỏi. “Chúng ta sẽ ăn vào tối nay”, mẹ bảo.
“Mikor ehetünk gyümölcsöt?” - kérdezzük. “Majd este ehettek.” - válaszolja anya.
Nhưng anh tôi, Rahim, đã tham lam nếm và ăn thử rất nhiều trong chỗ trái cây ấy.
A bátyám, Rahim nagyon mohó. Az összes gyümölcsöt megkóstolja. Sokat meg is eszik.
“Nhìn Rahim kìa!”, em trai tôi la lên. “Rahim thật hư và ích kỉ”, tôi bảo.
“Nézd mit csinált Rahim!” - kiáltotja az öcsém. “Rahim rossz és önző.” - mondom.
Chúng tôi cũng rất giận Rahim, nhưng Rahim không thèm xin lỗi.
Mi is haragszunk Rahimra. De Rahim nem sajnálja.
“Ta nên phạt anh Rahim chứ?”, em tôi hỏi.
“Nem fogod megbüntetni Rahimot?” - kérdezzi az öcsém.
“Rahim, con sẽ phải hối lỗi đó”, mẹ răn.
“Rahim, hamarosan úgyis sajnálni fogod, ami tettél!” - figyelmezteti anya.
Rahim bắt đầu cảm thấy không khỏe.
Rahim rosszul kezdi érezni magát.
“Con đau bụng”, Rahim thỏ thẻ.
“Nagyon fáj a hasam.” - suttogja Rahim.
Mẹ tôi biết chuyện này sẽ xảy ra. Chỗ trái cây ấy đang trừng phạt Rahim.
Anya tudta, hogy ez fog történni. A gyümölcs megbünteti Rahimot!
Lát sau, Rahim đành xin lỗi chúng tôi. “Con sẽ không tham như vậy nữa”, Rahim hứa. Và chúng tôi tin anh ấy.
Később, Rahim bocsánatot kér tőlünk. “Soha többet nem leszek ilyen mohó!” - ígéri meg nekünk. És mi mind hiszünk neki.
