Khi mẹ Simbegwire qua đời, cô bé đã rất buồn. Bố cô làm mọi cách để chăm sóc con gái. Dần dần, họ cũng quen với cuộc sống mới. Mỗi sáng, họ cùng bàn về ngày mới. Mỗi tối, họ nấu ăn với nhau. Sau khi rửa chén, bố Simbegwire hướng dẫn cô bé làm bài.
Amikor Simbegwire anyukája meghalt, a lány nagyon szomorú volt. Az apukája mindent megtett Simbegwire-ért. Lassan megtanulták, hogyan legyen újra boldogok az anyuka nélkül. Minden reggel leültek és megbeszélték, hogy milyen napjuk lesz. Minden este együtt készítettek vacsorát. Miután elmosogattak, az apa segített Simbegwire házi feladatában.
Một ngày nọ, bố Simbegwire về trễ hơn mọi lần. “Con đâu rồi?”, bố gọi. Simbegwire chạy lại phía bố. Cô bé chững lại khi thấy bố đang nắm tay một người phụ nữ. “Anh muốn em gặp một người rất đặc biệt đối với anh, con gái anh. Con, đây là Anita.” Bố cười bảo.
Egy nap Simbegwire apukája később jött haza a szokásosnál. “Hol vagy gyermekem?” - hívta a lányát. Simbegwire futott az apukájához, de félúton hirtelen megállt, mert észrevette, hogy az apukája egy nő kezét fogja. “Szeretném, ha megismerkednél egy különleges emberrel kislányom. Ő Anita.” - mondta az apa mosolyogva.
“Chào Simbegwire, bố con kể về con rất nhiều.” Anita nói, nhưng không cười hay nắm tay cô bé. Bố Simbegwire trông thật hạnh phúc. Ông nghĩ về một tương lai khi cả ba cùng chung sống hào thuận. “Con à, bố mong con sẽ chấp nhận Anita làm mẹ của con.”
“Szia Simbegwire! Apukád már sokat mesélt rólad.” - mondta Anita. A nő nem mosolygott és nem is fogta meg a kislány kezét. Simbegwire apukája azonban nagyon izgatott és boldog volt. Arról beszélt, hogy hogyan fognak hárman együtt élni, milyen jó lesz majd az életük. “Kislányom remélem, hogy elfogadod Anitát és anyukádként tekintesz majd rá.” - mondta.
Cuộc sống Simbegwire thay đổi từ đó. Cô bé không còn ngồi với bố mỗi sáng. Anita giao cho cô bé rất nhiều việc nhà, tới mức cô bé không con sức học, và thiếp đi sau mỗi bữa ăn. Chiếc chăn nhiều màu của mẹ an ủi cô mỗi đêm. Tuy vậy, bố cô bé không hề hay biết những gì cô trải qua.
Simbegwire élete megváltozott. Anita olyan sok házimunkát adott neki, hogy már nem volt ideje arra sem, hogy reggelente az apukájával beszélgessen. Olyan fáradt volt, hogy esténként nem tudta megírni a házi feladatát. Vacsora után egyenesen aludni ment. Az egyetlen dolog, ami megnyugtatta, az az anyukájától kapott színes takaró volt. Úgy tűnt, Simbegwire apukája észre sem vette, hogy a lánya milyen boldogtalan.
Vài tháng sau, bố Simbegwire bảo ông sẽ đi vắng vài ngày. “Bố đi công tác. Hai người chăm sóc lẫn nhau nhé.” Simbegwire sững lại, nhưng bố cô không hề để ý. Anita cũng im lặng và không vui với mọi việc.
Pár hónappal később Simbegwire apukája bejelentette, hogy egy időre el kell utaznia. “El kell utaznom a munkám miatt” - mondta az apa - “De tudom, hogy addig vigyázni fogtok egymásra.” Simbegwire szája legörbült, de az apa ezt sem vette észre. Anita nem szólt egy szót sem, de ő sem örült a hírnek.
Mọi thứ trở nên tệ hơn với Simbegwire. Cô bé bị đánh nếu không hoàn thành công việc, hay than thở gì. Vào bữa tối, dì ghẻ ăn hết đồ ăn và cô bé chỉ ăn thừa. Simbegwire ôm chiếc chăn của mẹ mà khóc thút thít mỗi đêm.
Simbegwire élete még rosszabbá vált. Ha nem fejezte be a házimunkát időben, vagy panaszkodni mert, Anita megverte. Vacsoránál a nő majdnem mindent megevett, Simbegwire-nek csak a maradék jutott. Simbegwire minden este az anyukája takaróját ölelve sírta magát álomba.
Một sáng, Simbegwire dậy trễ. “Đồ lười nhác!” Anita quát. Bà ta lôi cô bé ra khỏi giường. Chiếc chăn nhiều màu vướng vào một cái đinh và rách toạc.
Egyik reggel Simbegwire későn ébredt. “Te lusta lány!” - kiabálta Anita. Kirántotta Simbegwire-t az ágyból. A gyönyörű takaró beakadt egy szögbe és kettészakadt.
Simbegwire đau khổ vô cùng và bỏ nhà ra đi. Cô mang theo mảnh chăn của mẹ, gói chút đồ ăn và đi theo hướng bố cô rời nhà.
Simbegwire nagyon elszomorodott. Elhatározta, hogy elszökik otthonról. Összeszedte a takaró darabjait, bepakolt egy kis ételt és elment otthonról. Arra indult el, amerre apja is ment.
Tới tối, cô trèo lên một cái cây cao gần bờ sông và ngủ trên cành cây. Cô tự ru “Mẹ ơi mẹ ơi, mẹ đã đi rồi. Mẹ đã đi và không trở lại. Bố không còn yêu con nữa. Mẹ ơi bao giờ mẹ quay về? Mẹ đã đi rồi.”
Amikor beesteledett, felmászott egy kis patak melletti fára és az ágak között készített magának ágyat. Elalvás előtt, így énekelt: “Anyaa, anyaa, anyaa, elhagytál engem. Elhagytál engem és nem jöttél vissza. Apa nem szeret többé. Anya, mikor jössz vissza? Elhagytál engem.”
Sáng hôm sau, Simbegwire hát bài hát lần nữa. Khi những phụ nữ trong làng ra suối giặt đồ, họ nghe được bài hát da diết ấy. Họ nghĩ đó chỉ là tiếng gió qua khẽ cây và tiếp tục công việc. Nhưng một người phụ nữ lắng nghe kĩ câu hát ấy.
Másnap reggel, Simbegwire újra elénekelte a dalt. Asszonyok jöttek, hogy a patakban mossanak. Meghallották a szomorú dalt. Azt gondolták, hogy csak a szél játszik a levelekkel, ezért folytatták tovább a munkát. Egyikük azonban újra figyelni kezdte az éneket.
Bà nhìn lên ngọn cây và thấy một cô bé với chiếc khăn nhiều màu xinh đẹp. Bà la lên “Simbegwire, con của anh trai tôi!” Những người khác dừng làm để chạy lại giúp cô bé leo xuống. Dì cô ôm chặt cô trong lòng.
A nő felnézett a fára. Amikor meglátta a gyermeket és a színes takarót, így kiáltott: “Simbegwire, a bátyám gyermeke!” A többi nő is abbahagyta a mosást és segítettek Simbegwire-nek lemászni a fáról. A nagynéni megölelte a lányt és nyugtatgatni kezdte.
Dì cô mang cô bé về nhà. Simbegwire được cho ăn và ru ngủ dưới chiếc chăn của mẹ. Tối đó, cô lại khóc tới khi thiếp đi. Nhưng đó là nước mắt của sự nhẹ nhõm vì cô biết dì cô quan tâm tới cô.
Simbegwire nagynénje elvitte magához a gyermeket. Adott neki meleg ételt, és lefektette egy ágyba az anyukája takarójával együtt. Aznap este Simbegwire ismét sírva aludt el. De ezek a könnyek a megkönnyebbülés könnyei voltak. Tudta, hogy a nagynénje vigyázni fog rá.
Khi bố Simbegwire về nhà, ông thấy phòng cô bé trống trơn. “Chuyện gì xảy ra vậy Anita?” Người đàn bà bảo cô bé đã bỏ nhà ra đi. “Em muốn con bé tôn trọng em. Nhưng có lẽ em đã quá khắt khe.” Bố cô rời nhà và đi theo hướng con suối. Khi tới ngôi làng của em gái ông, ông nghe được họ đã tìm thấy Simbegwire.
Amikor Simbegwire apukája hazatért, lánya szobáját üresen találta. “Mi történt Anita?”- kérdezte szomorúan. A nő elmondta, hogy Simbegwire elszökött otthonról. “Azt akartam, hogy tiszteljen engem” - magyarázta - “De lehet, hogy túl szigorú voltam.” Simbegwire apja a patak irányában indult el otthonról. Elment a húga falujába, hogy megkérdezze tőle, hátha látta Simbegwire-t.
Simbegwire đang chơi với anh em họ khi cô thấy bố cô từ xa. Sợ bị mắng, cô chạy trốn vào nhà. Nhưng bố đã tới và bảo “Simbegwire, con đã tự tìm được người mẹ hoàn hảo dành cho con, người yêu con và hiểu được con. Bố rất tự hào về con và bố yêu con nhiều.” Họ đồng ý Simbegwire sẽ ở với dì bao lâu cũng được.
Simbegwire éppen az unokatestvéreivel játszott, amikor meglátta az apukáját. Nagyon félt, hogy mérges lesz, ezért befutott a házba, hogy elbújjon. De az apukája utána ment és így szólt: “Simbegwire, megtaláltad a tökéletes anyukát magadnak. Ő szeret és megért téged. Büszke vagyok rád és nagyon szeretlek.” Megegyeztek abban, hogy Simbegwire addig maradhat a nagynénjénél, ameddig csak akar.
Bố cô thăm cô mỗi ngày. Một hôm nọ Anita cũng tới thăm. Bà ta nắm tay cô bé “Cô xin lỗi, cô đã sai rồi. Hãy cho cô cơ hội nữa nhé?” Simbegwire nhìn lên khuôn mặt lo lắng của bố. Rồi cô bé chậm chậm tiến lại Anita và vòng tay qua người bà.
Az apukája minden nap meglátogatta. Egyszer Anitát is magával vitte. Anita megfogta Simbegwire kezét. “Nagyon sajnálom, kicsikém, nagyot hibáztam.” - sírt a nő - “Megengeded, hogy újra megpróbáljam?” Simbegwire az apukájára nézett, aki nagyon aggódott. A lány lassan előre lépett és megölelte Anitát.
Tuần sau, Anita mời Simbegwire và dì tới ăn một bữa tối linh đình. Anita chuẩn bị toàn những món cô bé thích. Họ ăn no say và cũng vui vẻ trò chuyện. Simbegwire cảm thấy mạnh mẽ và hạnh phúc vô cùng. Cô quyết định sẽ sớm về ở với bố và mẹ kế.
A következő héten Anita meghívta vacsorára Simbegwire-t, az unokatestvéreit és a nagynénjét. Óriási lakoma volt! Anita elkészítette Simbegwire minden kedvenc ételét és addig ettek, amíg beléjük fért. Ezután a gyerekek játszottak, a felnőttek pedig beszélgettek. Simbegwire olyan boldog volt, hogy felbátorodott és elhatározta, hogy hamarosan hazaköltözik, hogy együtt élhessen az apukájával és a mostoha anyukájával.
