Bir sabah erkenden Vusi’nin büyük annesi ona seslenmiş, “Vusi, lütfen bu yumurtaları annene ve babana götür. Ablanın düğünü için büyük bir pasta yapacaklar,” demiş.
Egyszer kora reggel Vusi nagymamája, így szólt a fiúhoz: “Vusi vidd el ezt a tojást a szüleidnek, légy szíves! Szeretnének egy nagy tortát sütni a nővéred esküvőjére.”
Vusi ailesinin yanına giderken, meyve toplayan iki çocuk görmüş. Çocuklardan biri Vusi’nin elindeki yumurtalardan birini alıp ağaca fırlatmış. Yumurta kırılmış.
Útközben Vusi találkozott két fiúval, akik gyümölcsöket szedtek. Az egyik fiú megragadta a tojást, és egy fához csapta. A tojás összetört.
“Ne yaptınız?” diye ağlamaya başlamış Vusi. “O yumurta pasta içindi. Ablamın düğün pastası. Pastası olmazsa ne diyecek şimdi?”
“Mit csináltál?” - kiabálta Vusi - “Azt a tojást egy tortához vittem. A torta a nővérem esküvőjére készült volna. Mit fog mondani a nővérem, ha nem lesz esküvői tortája?”
Çocuklar Vusi’ye yaptıkları kötü şaka için çok üzülmüşler. “Pasta için yardımcı olamayız ama bak, sana bu bastonu verelim, ablana onu götür,” demiş içlerinden biri. Vusi yoluna devam etmiş.
A fiúk nagyon sajnálták, hogy Vusival így elbántak. “Nem tudunk segíteni a tortakészítésben, de küldünk egy sétabotot a nővérednek.” - mondta az egyik. Vusi folytatta az útját.
Yolda ev yapan iki adama rastlamış. “Bastonunu bize verir misin? Evi yaparken kullanacağız,” demiş bir tanesi. Fakat baston güçlü değilmiş, kırılıvermiş.
Ezután Vusi két férfival találkozott, akik házat építettek. “Használhatjuk egy kicsit azt az erős botot?” - kérdezte egyikük. De a bot nem volt olyan erős, hogy építkezéshez használják, ezért eltört.
“Ne yaptınız?” diye ağlamaya başlamış Vusi. “O baston ablamın düğün hediyesiydi. Meyve toplayan çocuklar vermişti bana çünkü, pasta için gereken yumurtayı kırmışlardı. Pasta ablamın düğünü için lazımdı. Şimdi yumurta yok, baston yok. Ablam ne diyecek?”
“Mit csináltál?” - kiabálta Vusi - “Az a bot a nővérem ajándéka volt. A gyümölcsszedő fiúktól kaptam, amiért eltörték a tojást, amit a tortához vittem. A torta a nővérem esküvőjére készült volna. Most nincs se tojás, se torta, se ajándék. Mit fog mondani a nővérem?”
Ev yapanlar bastonu kırdıklarına çok üzülmüşler. “Pasta için yardımcı olamayız ama bak sana bu saman demetini verelim, ablana onu götür,” demiş bir tanesi. Ve Vusi yoluna devam etmiş.
A munkások nagyon megbánták, hogy eltörték a botot. “Nem tudunk segíteni a tortakészítésben, de küldünk egy kis szénát a nővérednek.” - mondta az egyik. Vusi így tovább tudta folytatni az útját.
Yolda bir çiftçi ve bir ineğe rastlamış. “Ne güzel saman, bir parça alabilir miyim?” diye sormuş inek. Ama saman öyle lezzetliymiş ki inek bütün demeti yemiş bitirmiş.
Miközben mendegélt, találkozott egy gazdával és egy tehénnel. “Milyen finom széna, kaphatok egy falatot?” - kérdezte a tehén. A széna olyan finom volt, hogy a tehén mind megette.
“Ne yaptın?” diye ağlamaya başlamış Vusi. “O saman ablamın düğün hediyesiydi. Bana ev yapan adamlar vermişti, çünkü meyve toplayan çocukların verdiği bastonu kırmışlardı. Meyve toplayan çocuklar ablamın pastası için gereken yumurtayı kırmışlardı. O pasta ablamın düğün pastası olacaktı. Şimdi yumurta yok, pasta yok, hediye yok. Ablam ne diyecek?”
“Mit csináltál?” - kiabálta Vusi - “Az a széna a nővérem ajándéka volt. A munkások adták nekem, amiért eltörték a botot, amit a gyümölcsszedő fiúktól kaptam. A gyümölcsszedő fiúk azért adták nekem a botot, mert eltörték a tojást, amit a nővérem tortájához vittem. A torta a nővérem esküvőjére készült volna. Most nincs se tojás, se torta, se ajándék. Mit fog mondani a nővérem?”
İnek açgözlülük ettiği için çok üzülmüş. Çiftçi de Vusi’nin ablasına ineği hediye olarak götürmesini kabul etmiş. Ve Vusi yoluna devam etmiş.
A tehén nagyon sajnálta, hogy ilyen mohó volt. A gazda beleegyezett, hogy Vusi a nővérének ajándékba vigye a tehenet. Így ment tovább az útján a fiú.
Ancak inek yemek zamanı geldiğinde çiftçiye geri dönmüş. Ve Vusi de yolunu şaşırıp kaybolmuş. Ablasının düğününe çok geç ulaşabilmiş. Gittiğinde konuklar çoktan yemek yemekteymişler.
De a tehén vacsoraidőben visszafutott a gazdájához, Vusi pedig eltévedt. Nagyon elkésett a nővére esküvőjéről. A vendégek már ettek, amikor odaért.
“Ben ne yapayım şimdi?” diye ağlamaya başlamış Vusi. “İnek çiftçiye geri döndü, o hediye olacaktı. Çiftçi bana saman karşılığında vermişti. Ev yapanlar da bana samanı kırdıkları baston karşılığında vermişlerdi. Bastonu da meyve toplayanlar vermişti çünkü yumurtayı kırmışlardı. Şimdi yumurta yok, pasta yok, hediye yok.”
“Most mit tegyek?” - siránkozott Vusi - “Az ajándék tehén, amit a szalmáért kaptam, elfutott. A munkások azért adták a szalmát, mert eltörték a botot, amit a gyümölcsszedő fiúktól kaptam. A gyümölcsszedő fiúk azért adták nekem a botot, mert összetörték a tojást, amit a tortához hoztam. A torta az esküvőre készült volna. Most nincs se tojás, se torta, se ajándék.”
Vusi’nin ablası biraz düşündükten sonra şöyle demiş, “Vusi, sevgili kardeşim, hediye benim için önemli değil. Düğün pastası da olmazsa sorun değil. Burada hep beraberiz ve ben çok mutluyum. Hadi şimdi git güzel giysilerini giy bu günü hep beraber kutlayalım!” Ve böylece Vusi de ablasının dediğini yapmış.
Vusi nővére gondolkozott egy kicsit, majd így szólt: “Vusi öcsém, engem nem nagyon érdekelnek az ajándékok. A torta se érdekel! Boldog vagyok, mert mindnyájan együtt vagyunk. Na vedd fel a szép ruhádat, és ünnepeljük meg ezt a napot!” Vusi így is tett.
