Era uma vez uma Galinha e uma Águia que eram muito amigas. Viviam em paz com todos os outros pássaros. Nenhum conseguia voar.
Egyszer régen a tyúk és a sas barátok voltak. Békében éltek együtt a többi madárral. Egyikük sem tudott repülni.
Um dia, chegou a fome. A Águia tinha que andar muito para encontrar comida e voltava se sentindo muito cansada. “Tem que ter uma forma mais fácil de viajar!”, dizia a Águia.
Egy nap éhínség tört ki a földön. A sasnak sokáig kellett mennie, hogy élelmet találjon. Nagyon fáradtan tért vissza. “Biztos, hogy egyszerűbben is lehet utazni!” - mondta a sas.
Depois de uma boa noite de sono, a Galinha teve uma ideia brilhante. Começou a recolher as penas que caíam dos outros pássaros. “Vamos costurá-las em cima das nossas penas”, sugeriu. “Talvez fique mais fácil de nos movimentarmos”.
Másnap a tyúknak csodálatos ötlete támadt. Összegyűjtötte a madár barátainak lehullott tollait. “Varrjuk rá ezeket a tollakat a saját tollainkra” - mondta - “Talán így könnyebben tudunk majd utazni.”
A Águia era a única de toda a aldeia com uma agulha, e por isso, foi a primeira a começar a costurar.
Fez um par de lindas asas e voou sobre a Galinha.
A Galinha pediu a agulha emprestada mas ficou logo cansada de costurar. Deixou a agulha no armário e foi para a cozinha preparar comida para os seus filhos.
Az egész faluban csak a sasnál volt tű, ezért ő kezdett el először varrni. Gyönyörű szárnyakat készített magának, és a tyúk fölé repült. A tyúk kölcsönkérte a tűt, de hamar belefáradt a varrásba. A szekrényen hagyta a varróeszközt és a konyhába ment, hogy ételt készítsen gyermekeinek.
Mas os outros pássaros tinham visto a Águia voando. Pediram à Galinha para emprestar a eles a agulha para que também pudessem fazer asas para eles. Em breve, havia pássaros voando por todo o lado.
Minden madár látta, hogy milyen szépen repül a sas. Kölcsönkérték a tűt a tyúktól, hogy ők is szárnyakat készíthessenek maguknak. Hamarosan az ég tele lett repülő madarakkal.
Quando o último pássaro devolveu a agulha que tinha pedido emprestada, a Galinha não estava. Então, os seus filhos agarraram a agulha e começaram a brincar com ela. Quando ficaram cansados de brincar, deixaram a agulha na areia.
Amikor az utolsó madár visszavitte a tűt, a tyúk éppen nem volt otthon. A gyerekei vették át a varrótűt és játszani kezdtek vele. Amikor elfáradtak a homokban hagyták.
Essa tarde, regressou a Águia. Pediu a agulha para arranjar algumas penas que tinham se soltado durante o percurso.
A Galinha olhou para o armário, procurou no pátio, mas não encontrava a agulha.
A sas késő délután visszatért és kérte a tűt, hogy megigazíthasson néhány az útja során meglazult tollat. A tyúk kereste a szekrényen, kereste a konyhában, kereste az udvaron, de a tűt sehol sem találta.
“Me dê um dia”, pediu à Águia. “Depois, pode juntar as suas asas e voltar a sair para procurar comida”. “Só te dou mais um dia”, disse a Águia. “Se não conseguir encontrar a agulha, terá que me dar um dos teus pintinhos para compensar”.
“Kérlek adj még egy napot!” - kérlelte a sast - “Akkor majd megjavíthatod a szárnyadat és elrepülhetsz élelemért.” “Csak egy napot adok.” - mondta a sas - “Ha nem találod meg a tűt, az egyik csibédet nekem kell adnod fizetségként.”
Quando a Águia voltou no dia seguinte, viu a Galinha ciscando na areia, mas ainda não tinha encontrado a agulha.
Então, a Águia voou muito rápido e apanhou um dos pintinhos, levando-o com ela.
Sempre que a Águia volta depois disso, encontra a Galinha ciscando a areia à procura da agulha.
Másnap, amikor a sas visszatért, látta, hogy a tyúk a földet kapirgálja, de a tű nem volt sehol. Leereszkedett, gyorsan elkapott egy csibét és magával vitte. Ettől a naptól kezdve, valahányszor megjelenik a sas az égen, látja, hogy a tyúk kapirgálva keresi a tűt.
Assim que a sombra das asas da Águia se mostra no chão, a Galinha avisa os pintinhos: “Saiam da terra seca!”
E eles respondem: “Não somos loucos. Vamos correr”.
Amint a tyúk meglátja a sas árnyékát a földön, így figyelmezteti a csibéit: “Meneküljetek be!” És ők így válaszolnak: “Nem vagyunk bolondok. Futunk.”
Írta: Ann Nduku
Ilusztrálta: Wiehan de Jager
Fordította: Translators without Borders, Nádia Morais, Priscilla Freitas de Oliveira
