Há muito tempo atrás as pessoas não sabiam sobre nada. Elas não sabiam como cultivar planta alguma, ou como tecer roupas, ou como fazer instrumentos de ferro. O Deus Nyame, bem lá no alto do céu, possuía toda a sabedoria do mundo. Ele guardava toda essa sabedoria num vaso de barro.
Réges régen az emberek nem tudtak semmit. Nem tudták, hogyan kell növényeket ültetni, hogyan kell ruhát szőni, és hogyan kell vas eszközöket készíteni. Nyame isten, aki az égben lakott, minden bölcsességet a világtól elzárva tartott. A bölcsességet egy agyagból készült edényben őrizte.
Um dia, Nyame decidiu que ele daria o vaso da sabedoria para Anansi. Toda vez que Anansi olhava para dentro do vaso de barro, ele aprendia alguma coisa nova. Isso era muito legal!
Egy nap Nyame elhatározta, hogy odaadja a bölcsességgel teli agyagedényt Anansinak. Minden alkalommal, amikor Anansi az edénybe nézett, tanult valami újat. Nagyon izgalmas volt!
O ganancioso Anansi pensou, “Vou guardar o vaso com segurança no topo de uma árvore bem alta. Assim posso ficar com tudo só para mim!” Ele enrolou um fio longo em volta do vaso e amarrou-o a sua barriga. Então, começou a escalar a árvore, mas foi difícil subir com o vaso batendo o tempo todo em seus joelhos.
“Egy magas fa tetejére rejtem az edényt, hogy a világ összes bölcsessége csak az enyém lehessen.” - gondolta az önző Anansi. Szőtt egy hosszú hálót, körbetekerte vele az agyagedényt, és a hasára kötötte. Majd elkezdett felfelé mászni a fán. Nehéz volt így mászni, mert az edény minden lépésnél a térdébe ütközött.
O tempo todo o filho mais jovem de Anansi tinha ficado embaixo da árvore, observando. Ele disse, “Não seria mais fácil subir se você tivesse amarrado o vaso a suas costas?” Anansi tentou amarrar o vaso cheio de sabedoria a suas costas e, realmente, assim foi muito mais fácil.
Mindezt látta Anansi kisfia, aki a fa tövénél álldogált. “Nem lenne egyszerűbb, ha a hátadra kötnéd azt az edényt?” - kérdezte a fiú. Anansi megfordította a bölcsességgel teli edényt és a hátára kötötte. Így sokkal könnyebb volt mászni.
Em pouco tempo ele alcançou o topo da árvore. Mas depois parou e pensou, “Eu deveria ser o único a possuir toda a sabedoria, e agora meu filho foi mais sábio do que eu!” Anansi estava tão zangado com isso que arremessou o vaso do topo da árvore.
Hamarosan fel is ért a fa tetejére. “Nálam van a világ összes bölcsessége, de a kisfiam sokkal okosabb nálam.” - gondolta. Anansi hirtelen méregbe gurult és lehajította az agyagedényt a fa tetejéről.
O vaso despedaçou-se no chão. A sabedoria estava livre para ser dividida com todos. E foi assim que as pessoas aprenderam a cultivar, a tecer, a fazer instrumentos de ferro e todas as outras coisas que sabem fazer até hoje.
Az edény a földön apró darabokra tört. A bölcsesség pedig mindenki számára elérhetővé vált. Így tanultak meg az emberek gazdálkodni, szőni, és minden mást, amit ma is tudnak.
