PDF letöltése
Vissza a történetek listájához

Il giorno che lasciai casa per la città A nap, amikor a városba költöztem

Írta Lesley Koyi, Ursula Nafula

Ilusztrálta Brian Wambi

Fordította Laura Pighini

Felolvassa Sonia Pighini

Nyelv olasz

Szint 3. szint

A teljes szöveg felolvasása

Felolvasás sebessége

Autoplay történet


La piccola fermata d’autobus nel mio villaggio era molto movimentata, con tanta gente e autobus stracarichi. Per terra c’erano addirittura altre valigie e bagagli da caricare. I bagarini urlavano le destinazioni degli autobus.

A falum kis buszmegállója tele volt emberekkel és zsúfolt buszokkal. A földön még rengeteg csomag volt, amit be kellett pakolni. A sofőrök a buszuk úti céljának nevét kiabálták.


“Città! Città! Direzione West!” Udii un bagarino urlare. Quello era l’autobus che dovevo prendere.

“A városba! A városba! Nyugat felé!” - kiáltotta egyikük. Ez volt az a busz, amit el kellett érnem.


L’autobus per la città era quasi pieno, ma c’era ancora gente che spingeva per salirci. Alcuni avevano messo il bagaglio nel bagagliaio dell’autobus. Altri li mettevano sulle cappelliere dentro.

A városba tartó busz már majdnem tele volt, de még sok ember próbált felszállni rá. Néhányan a busz aljába, mások pedig a csomagtartóra tették a táskáikat.


I nuovi passeggeri obliterarono i loro biglietti mentre cercavano un posto per sedersi sull’autobus sovraffollato. Le donne mettevano comodi i loro giovani bimbi, in preparazione al lungo viaggio.

Sok új utas szorongatta jegyét, miközben helyet kerestek maguknak. Kisgyermekes anyukák próbáltak kényelmesen elhelyezkedni a hosszú út előtt.


Mi schiacciai di fianco al finestrino. L’uomo di fianco a me teneva stretto a sé un sacchetto verde. Indossava vecchi sandali, un cappotto usato e pareva molto nervoso.

Benyomtam magam egy ablak melletti ülésre. A mellettem ülő férfi egy zöld műanyag szatyrot szorongatott. Régi szandált és kopott kabátot viselt, idegesnek tűnt.


Guardai fuori dall’autobus e realizzai che stavo lasciando il mio villaggio, il posto dove ero cresciuto. Stavo andando nella grande città.

Amikor kinéztem az ablakon, akkor értettem meg, hogy elhagyom a falut, ahol felnőttem. A nagyvárosba megyek.


La fase di caricamento dell’autobus era completata e tutti i passeggeri erano seduti. I venditori ambulanti continuarono a spingere per salire sull’autobus a vendere i loro prodotti ai passeggeri. Tutti urlavano i nomi dei prodotti che erano disponibili all’acquisto. Le parole suonavano buffe.

Mindenki beszállt és elfoglalta helyét. A buszra árusok nyomakodtak fel, hogy áruikat eladják az utasoknak. Mindegyik az árujának a nevét kiabálta. Nagyon viccesen hangoztak nekem ezek a szavak.


Alcuni passeggeri comprarono bevande, altri piccole merendine e cominciarono a masticarle. Quelli che non avevano soldi, come me, guardavano e basta.

Néhány utas italt, mások édességet vettek és elkezdtek enni. Azok, akiknek nem volt pénzük, mint például én, csak nézték őket.


Queste azioni vennero interrotte dal fischio dell’autobus, il segno che eravamo pronti a partire. Il bagarino urlò ai venditori ambulanti di scendere.

Az árusításnak akkor lett vége, amikor a busz dudálni kezdett. Ezzel jelezte a sofőr, hogy készen állunk az indulásra. Rákiáltott az árusokra, hogy szálljanak le.


I venditori ambulanti si spinsero a vicenda per farsi strada fuori dall’autobus. Alcuni diedero il resto ai viaggiatori. Altri tentarono di vendere altri prodotti all’ultimo minuto.

Az árusok egymást összenyomva szálltak le a buszról. Néhányan éppen a visszajárót adták oda az utasoknak, mások még az utolsó pillanatban is próbáltak eladni valamit.


Non appena l’autobus lasciò la fermata, io guardai fuori dal finestrino. Mi chiedevo se sarei mai tornato al mio villaggio.

Ahogy a busz elhagyta a buszmegállót, kibámultam az ablakon. Azon tűnődtem, hogy vajon visszajövök-e még a falumba.


Nel corso del viaggio, l’interno dell’autobus diventò molto caldo. Chiusi gli occhi sperando di dormire.

Miközben utaztunk, egyre melegebb lett a buszon. Becsuktam a szememet és abban reménykedtem, hogy el tudok majd aludni.


Ma la mia testa si trasportò a casa. Mia madre starà bene? I miei conigli porteranno denaro? Mio fratello si ricorderà di innaffiare le mie piantine?

Álmomban visszatértem az otthonomba. Vajon anyukám biztonságban lesz? A nyulaim hoznak pénzt a házhoz? Az öcsém meg fogja locsolni a fáimat?


Sulla strada, memorizzai il nome del posto in città dove viveva mio zio. Stavo ancora farfugliando quando mi addormentai.

Útközben próbáltam megtanulni a hely nevét, ahol a nagybátyám élt a városban. Még álmomban is ezt motyogtam.


Nove ore più tardi, mi svegliai con dei forti colpi e chiamate per i passeggeri in ritorno al mio villaggio. Afferrai il mio piccolo borsone e saltai giù dall’autobus.

Kilenc óra múlva nagy csörömpölésre ébredtem, és arra, hogy hívják az utasokat, akik a falumba mennek vissza. Megfogtam a kis táskámat, és leugrottam a buszról.


L’autobus di ritorno si stava riempendo velocemente. Presto avrebbe fatto ritorno ad est. La cosa più importante per me ora, era cominciare a cercare la casa di mio zio.

A busz hamar megtelt újra. Hamarosan visszamegy keletre. A legfontosabb dolog számomra most az, hogy megtaláljam a nagybátyám házát.


Írta: Lesley Koyi, Ursula Nafula
Ilusztrálta: Brian Wambi
Fordította: Laura Pighini
Felolvassa: Sonia Pighini
Nyelv: olasz
Szint: 3. szint
Forrás: The day I left home for the city az African Storybook
Creative Commons License
Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Opciók
Vissza a történetek listájához PDF letöltése