Sakima viveva con i suoi genitori e sua sorella di quattro anni. Vivevano nella terra di un uomo molto ricco. La loro capanna di fieno era alla fine di una fila d’alberi.
Sakima a szüleivel és négy éves húgával élt együtt. Egy gazdag ember földjén éltek, nádfedeles házuk egy fasor végén állt.
Quando Sakima aveva tre anni, si ammalò e perse la vista. Sakima era un ragazzo pieno di talento.
Amikor Sakima három éves volt, elvesztette a látását egy betegség miatt. Sakima nagyon tehetséges fiú volt.
Sakima faceva tante cose che gli altri bambini di sei anni non facevano. Per esempio, lui poteva sedersi con i membri più anziani del villaggio e discutere questioni importanti.
Sok olyan dolgot tudott, amit más hat éves gyermek nem. Például tudott nyugodtan ülni és fontos dolgokról beszélni a falu idősebb tagjaival.
I genitori di Sakima lavoravano nella casa dell’uomo ricco. Uscivano di casa la mattina presto e tornavano la sera tardi. Sakima veniva lasciato con la sorellina piccola.
Sakima szülei a gazdag ember házában dolgoztak. Minden nap korán mentek el és későn értek haza. Sakima egész nap egyedül volt a húgával.
Sakima amava cantare canzoni. Un giorno sua madre gli chiese: “Dove impari queste canzoni Sakima?”
A fiú nagyon szeretett énekelni. “Hol tanulod ezeket a dalokat Sakima?” - kérdezte egy nap az anyukája.
Sakima rispose “Mi vengono e basta madre. Le sento nella mia testa e poi le canto.”
“Csak úgy jönnek. A fejemben hallom, majd eléneklem őket.” - válaszolta Sakima.
A Sakima piaceva cantare per la sua sorellina, specialmente se lei aveva fame. Sua sorella lo ascoltava cantare la sua canzone preferita. Ondeggiava alla calmante sinfonia.
Szeretett a húgának énekelni, főleg akkor, amikor a lány éhes volt. A húga pedig szívesen hallgatta tőle a kedvenc dalát. Táncolt is a nyugtató dallamokra.
“Puoi cantare ancora e ancora Sakima?” Sua sorella lo pregava. Sakima accettava e la cantava e ricantava.
“El tudod még egyszer énekelni Sakima?” - kérlelte a fiút testvére. Sakima újra és újra elénekelte a dalt.
Una sera, Quando i suoi genitori tornarono a casa, erano molto silenziosi. Sakima sapeva che c’era qualcosa che non andava.
Egy este, amikor a szüleik hazaértek, nagyon csendben voltak. Sakima tudta, hogy valami nincs rendben.
“Cosa succede, Mamma, Papà?” Chiese Sakima. Sakima scoprì che il figlio dell’uomo ricco era scomparso. L’uomo era molto triste e solo.
“Mi a baj anya, apa?” - kérdezte a fiú. Sakima megtudta, hogy a gazdag ember fia elveszett. A férfi nagyon szomorú és magányos volt.
“Io posso cantare per lui, potrebbe renderlo felice di nuovo,” disse Sakima ai suoi genitori. Ma i suoi genitori lo destituirono. “Lui è molto ricco, tu sei solo un ragazzo cieco. Pensi che la tua canzone lo aiuterà?”
“Énekelhetnék neki. Attól talán újra boldog lenne.” - mondta a szüleinek a fiú. De a szülei elutasították ezt az ötletet. “Ő egy nagyon gazdag ember, te pedig csak egy vak kisfiú vagy. Gondolod, hogy a dalod segítene neki?”
Tuttavia, Sakima non si arrese. La sua sorellina lo appoggiò. Disse “Le canzoni di Sakima mi calmano quando sono affamata. Calmeranno anche l’uomo ricco.”
De Sakima nem adta fel. A kishúga is támogatta. “Sakima dalai mindig megnyugtatnak, amikor éhes vagyok. A gazdag embert is meg fogják nyugtatni.” - mondta a lány.
Il giorno seguente, Sakima chiese alla sorellina di accompagnarlo alla casa dell’uomo ricco.
Másnap Sakima megkérte a húgát, hogy vezesse el a gazdag ember házához.
Si fermò sotto una grande finestra e cominciò a cantare la sua canzone preferita. Lentamente, la testa dell’uomo ricco cominciò a mostrarsi attraverso la finestra.
Egy ablak alá állt, és elkezdte énekelni a kedvenc dalát. Hamarosan a gazdag ember feje megjelent a nagy ablakban.
I lavoratori smisero di fare quello che stavano facendo e ascoltarono la bellissima canzone di Sakima. Ma un uomo disse “Nessuno è stato in grado di consolare il capo. Questo ragazzo cieco pensa di potercela fare?”
A munkások is abbahagyták, amit éppen csináltak, és Sakima gyönyörű dalát hallgatták. “Senki nem tudta megvigasztalni a főnököt.” - szólalt meg egyikük - “Honnan gondolja ez a vak fiú, hogy majd neki sikerülni fog?”
Sakima finì di cantare la sua canzone e si girò per andarsene. Ma l’uomo ricco uscì fuori di corsa e disse “Per favore, canta ancora.”
Sakima befejezte a dalát, és már indulni készült, amikor a gazdag ember utána rohant. “Kérlek, énekelj még egyet!” - mondta.
In quell’esatto momento, due uomini arrivarono portando qualcuno su una barella. Avevano trovato il figlio dell’uomo ricco, era stato picchiato e lasciato sul ciglio della strada.
Ebben a pillanatban megjelent két férfi, hordágyat cipelve. Összeverve, az út szélén hagyva találták meg a gazdag ember fiát.
L’uomo ricco fu felicissimo di rivedere suo figlio. Ricompensò Sakima per averlo consolato. Portò suo figlio e Sakima in ospedale, così che potessero curare la sua vista.
A gazdag ember nagyon boldog volt, hogy újra láthatja gyermekét. Amiért Sakima megvigasztalta őt, jutalomképpen fiával együtt a vak fiút is kórházba vitte. Így Sakima visszanyerhette a látását.
