Fu una piccola bimba a vedere per prima la misteriosa figura in lontananza.
Egy kislány volt az első, aki meglátta a távolból közeledő rejtélyes alakot.
Man mano che la figura si avvicinava, vide che si trattava di una donna molto incinta.
Ahogy az alak közelebb ért, a kislány észrevette, hogy egy várandós nő közeledik.
Timida ma coraggiosa, la bimba si avvicinò alla donna. “Dobbiamo tenerla con noi,” decise la gente della piccola bimba. “Terremo lei e il suo bimbo al sicuro.”
Félénken közelebb ment a nőhöz. “Be kell fogadnunk magunk közé.” - határozta el a kislány népe - “Biztonságba helyezzük őt és a gyermekét is.”
Il bimbo stava arrivando. “Spingi!” “Portate delle coperte!” “Acqua!” “SPINGIIIIII!!”
Hamarosan megkezdődött a szülés. “Nyomj!” “Hozz takarót!” “Vizet!” “Nyomjjjj!!!”
Ma quando videro il bimbo tutti fecero un salto indietro scioccati. “Un asino?!?”
De amikor meglátták a kisbabát, mindenki ijedve ugrott hátra. “Egy szamár?!”
Tutti cominciarono a discutere. “Avevamo detto che li avremmo tenuti al sicuro e questo è quello che faremo!” Dissero alcuni. “Ma ci porteranno sfortuna!” Dissero altri.
Az emberek veszekedni kezdtek. “Azt ígértük, hogy biztonságba helyezzük az anyát és gyermekét, ezt is kell tennünk.” - mondták néhányan. “De szerencsétlenséget fognak hozni nekünk!” - mondták mások.
Al che, la donna si ritrovò da sola di nuovo. Si chiese cosa fare con questo strano bimbo. Si chiese cosa fare con se stessa.
Nemsokára a nő megint egyedül maradt. Azon töprengett, hogy mit tegyen ezzel a furcsa gyermekkel, és mit tegyen magával.
Ma alla fine dovette accettare che quello era suo figlio e che lei era sua madre.
Végül elfogadta, hogy a szamár az ő gyermeke. Ő pedig a szamár anyja.
Ora, se il bimbo fosse rimasto di quella stessa piccola taglia, tutto sarebbe stato diverso. Ma il bimbo asino crebbe e crebbe finché non poté più stare sulle spalle della mamma. E per quanto lei ci provasse, non poteva comportarsi come un essere umano. Sua madre era spesso stanca e frustrata. A volte gli faceva fare lavori da bestia.
Ha a gyermek kisméretű maradt volna, máshogy alakult volna a történet. De a szamár csak nőtt. Addig-addig nőtt, amíg már nem fért rá az anyja hátára. És bárhogyan is próbálkozott, nem tudott emberként viselkedni. Az anyukája gyakran volt fáradt és ideges miatta. Néha olyan munkákat adott neki, amiket állatok végeznek.
Confusione e rabbia crebbero dentro Asino. Non poteva fare questo, non poteva fare quello. Non poteva essere così e non poteva essere cosà. Un giorno si arrabbiò così tanto che scalciò al suolo sua madre.
A szamár összezavarodott és nagyon mérges lett. Ezt sem, azt sem tudta jól csinálni. Nem volt ilyen sem és olyan sem. Olyan mérges volt, hogy egy nap az anyukáját úgy megrúgta, hogy a földre esett.
Asino si vergognò. Cominciò a correre via il più veloce e lontano che poté.
A szamár nagyon elszégyellte magát. Olyan gyorsan futott el, ahogyan csak tudott.
Quando smise di correre, era notte e Asino si era perso. “Hi-ho?” ragliò nell’oscurità. “Hi-ho?” rispose l’eco. Era da solo. Acciambellatosi su se stesso si addormentò in un sonno profondo e tormentato.
Csak akkor állt meg, amikor már besötétedett. A szamár eltévedt. “IÁ?” - suttogta a sötétben - “IÁ?” - válaszolt a visszhang. Egyedül volt. A földön összegömbölyödött és nagyon nehezen, de végül elaludt.
Asino si sveglio trovando uno strano vecchio a osservarlo. Asino lo guardò negli occhi e cominciò a sentire un barlume di speranza.
Arra ébredt fel, hogy egy furcsa öregember bámulja. Belenézett az ember szemébe, és reménykedni kezdett.
Asino andò a vivere con il vecchio che gli insegnò tanti modi diversi per sopravvivere. Asino ascoltava e imparava e lo stesso valeva per il vecchio. Si aiutavano vicenda e ridevano insieme.
Az öregember magával vitte, és sok a túléléshez szükséges dolgot tanított meg neki. A szamár szívesen hallgatta tanításait, és az öregember is szívesen hallgatta a szamarat. Segítettek egymásnak, és sokat nevettek együtt.
Una mattina, il vecchio chiese a Asino di portarlo in cima ad una montagna.
Egy reggel az öregember megkérte a szamarat, hogy vigye fel egy hegy tetejére.
Al di sopra delle nuvole si addormentarono. Asino sognò che sua madre era ammalata e lo chiamava. E quando si svegliò..
Aznap fent a felhők között aludtak el. A szamár azt álmodta, hogy az anyukája hívja, mert beteg. És amikor felébredt …
…Le nuvole erano sparite insieme al suo amico, il vecchio.
… a felhők eltűntek az öreg emberrel együtt.
Asino finalmente capì cosa doveva fare.
Tudta, hogy mit kell tennie.
Asino trovò sua madre, da sola che piangeva la scomparsa di suo figlio. Si fissarono a vicenda a lungo. E poi si abbracciarono molto forte.
Megkereste az anyukáját, aki éppen az elveszett gyermekét siratta. Sokáig csak nézte egyik a másikat, majd szorosan megölelték egymást.
Il bambino asino e sua madre crebbero insieme e trovarono tanti modi per vivere l’uno affianco all’altro. Lentamente, intorno a loro, altre famiglie cominciarono a sistemarsi.
A szamárgyermek és az anyukája megtanulták, hogyan éljenek együtt. Nemsokára más családok is költöztek melléjük.
