Réges régen az emberek nem tudtak semmit. Nem tudták, hogyan kell növényeket ültetni, hogyan kell ruhát szőni, és hogyan kell vas eszközöket készíteni. Nyame isten, aki az égben lakott, minden bölcsességet a világtól elzárva tartott. A bölcsességet egy agyagból készült edényben őrizte.
Vor langer, langer Zeit wussten die Menschen gar nichts. Sie wussten nicht, wie man Pflanzen anbaut, wie man Tücher webt, oder wie man Eisenwerkzeuge herstellt. Der Gott Nyame oben im Himmel hatte die ganze Weisheit der Welt. Er bewahrte sie sicher in einem Tontopf auf.
Egy nap Nyame elhatározta, hogy odaadja a bölcsességgel teli agyagedényt Anansinak. Minden alkalommal, amikor Anansi az edénybe nézett, tanult valami újat. Nagyon izgalmas volt!
Eines Tages beschloss Nyame, den Tontopf Anansi zu geben. Jedes Mal, wenn Anansi in den Topf schaute, lernte er etwas Neues. Es war so aufregend!
“Egy magas fa tetejére rejtem az edényt, hogy a világ összes bölcsessége csak az enyém lehessen.” - gondolta az önző Anansi. Szőtt egy hosszú hálót, körbetekerte vele az agyagedényt, és a hasára kötötte. Majd elkezdett felfelé mászni a fán. Nehéz volt így mászni, mert az edény minden lépésnél a térdébe ütközött.
Gierig dachte Anansi: „Ich werde den Topf sicher im Gipfel eines Baumes aufbewahren. So habe ich ihn ganz für mich allein!“ Er spann einen langen Zwirn, wickelte ihn um den Tontopf und band ihn um seinen Bauch. Er begann, den Baum hinaufzuklettern. Aber es war schwer den Baum so hinaufzuklettern, da der Topf ständig gegen seine Knie stieß.
Mindezt látta Anansi kisfia, aki a fa tövénél álldogált. “Nem lenne egyszerűbb, ha a hátadra kötnéd azt az edényt?” - kérdezte a fiú. Anansi megfordította a bölcsességgel teli edényt és a hátára kötötte. Így sokkal könnyebb volt mászni.
Die ganze Zeit hatte Anansis junger Sohn unten am Baum gestanden und ihm zugeschaut: „Wäre es nicht leichter, wenn du dir den Topf stattdessen auf den Rücken bindest?“ Anansi versuchte es mit dem Topf auf dem Rücken und es ging in der Tat viel besser.
Hamarosan fel is ért a fa tetejére. “Nálam van a világ összes bölcsessége, de a kisfiam sokkal okosabb nálam.” - gondolta. Anansi hirtelen méregbe gurult és lehajította az agyagedényt a fa tetejéről.
Im Nu erklomm Anansi die Baumspitze. Aber dann hielt er inne und dachte: „Ich soll derjenige mit der ganzen Weisheit sein und eben war mein Sohn schlauer als ich!“ Dies verärgerte Anansi so sehr, dass er den Tontopf vom Baum hinunter warf.
Az edény a földön apró darabokra tört. A bölcsesség pedig mindenki számára elérhetővé vált. Így tanultak meg az emberek gazdálkodni, szőni, és minden mást, amit ma is tudnak.
Am Boden zerbrach er in viele Stücke. Die Weisheit gehörte nun allen. Und so lernten die Menschen, Landwirtschaft zu betreiben, Tücher zu weben, Eisenwerkzeuge herzustellen und alles andere, was wir heute wissen.
