L’enregistrement audio de cette histoire est actuellement indisponible.
Nagymama kertje csodálatos volt. Tele volt cirokkal, kölessel és maniókával. De a legjobbak mind közül a banánok voltak. Bár nagymamának sok unokája volt, titkon tudtam, hogy én voltam a kedvence. Gyakran meghívott a házába. Titkokat is elmondott nekem. De egy titkot soha nem osztott meg velem: soha sem mondta el, hogy hol érlelte a banánokat.
Le jardin de grand-mère était merveilleux – plein de sorgho, de millet et de manioc. Mais le meilleur de tout, c’était les bananes. Bien que grand-mère avait beaucoup de petits-enfants, je savais que secrètement j’étais sa préférée. Elle m’invitait souvent dans sa maison. Elle partageait avec moi ses petits secrets. Mais il y avait une chose qu’elle gardait secrète : l’endroit où elle faisait mûrir les bananes.
Egy nap láttam egy nagy szalmából készült kosarat, ami nagymama kertjében volt kitéve a napra. Amikor megkérdeztem, hogy mit keres az ott, csak ezt a választ kaptam: “Az a varázskosár.” A kosár mellett volt néhány banánlevél, amit nagymama időről-időre megforgatott. Nagyon kíváncsi voltam. “Nagymama, miért vannak ott a levelek?” - kérdeztem. “Azok varázslevelek.” - kaptam a választ.
Un jour, je vis un grand panier de paille placé au soleil devant la maison de grand-mère. Quand je lui ai demandé à quoi il servait, pour seule réponse, elle me dit : « C’est mon panier magique. » A côté du panier, il y avait plusieurs feuilles de bananier que grand-mère retournait de temps en temps. J’étais curieuse. « A quoi servent ces feuilles, grand-mère ? » demandai-je. Mais pour seule réponse, elle me dit : « Ce sont mes feuilles magiques. »
Nagyon érdekes volt nézni nagymamát, a banánokat, a banánleveleket és a nagy szalmakosarat, de nagymama hazaküldött anyukámhoz egy feladattal. “Kérlek nagymama, hadd nézzem, hogy hogyan készíted…” “Ne legyél önfejű, csináld, amit mondtam!” - mondta. Így hát elrohantam.
C’était fascinant de regarder grand-mère, les bananes, les feuilles de bananier et le grand panier de paille. Mais grand-mère m’envoya retrouver maman pour aller chercher quelque-chose. « Grand-mère, s’il te plaît, laisse-moi regarder ce que tu prépares… » « Ne sois pas têtue, petite, fais ce que je te demande » insista-t-elle. Je partis donc en courant.
Mire visszaértem nagymama már a banánok és a kosár nélkül ült a kertben. “Nagymama, hol van a kosár, hol vannak a banánok és hol vannak a…” De csak ennyi választ kaptam: “A varázshelyemen.” Nagyon elkeseredtem!
A mon retour, grand-mère était assise dehors, mais il n’y avait plus ni panier, ni bananes. « Grand-mère, où est le panier, où sont toutes les bananes, et où est … » Mais pour seule réponse, elle me dit : « Ils sont dans mon lieu magique. » J’étais très déçue.
Két nappal később nagymama megkért, hogy hozzam ki neki a sétabotját a hálószobából. Ahogy kinyitottam az ajtót, éreztem a érlelődő banánok erős illatát. Nagymama varázs szalmakosara a szobában volt. Egy régi takaró alá volt jól elrejtve. Felemeltem a takarót és csodálatos illatot éreztem.
Deux jours plus tard, grand-mère m’envoya dans sa chambre chercher son bâton de marche. Dès que j’ouvris la porte, je fus accueillie par une forte odeur de bananes mûres. Au milieu de la pièce, se trouvait le grand panier magique de grand-mère. Il était bien caché sous une vieille couverture. Je la soulevai et reniflai cette odeur extraordinaire.
“Mit csinálsz?” - ijesztett meg nagymama a hangjával - “Siess, hozd a botomat!” Gyorsan kisiettem a botjával. “Miért mosolyogsz?” - kérdezte nagymama. Ekkor vettem észre, hogy még mindig mosolygok a varázshely felfedezése miatt.
La voix de grand-mère me fit sursauter quand elle appela, « Que fais-tu ? Dépêche-toi de m’apporter mon bâton ». Je me suis alors précipitée avec sa canne. « Qu’est-ce qui te fait sourire ? » demanda grand-mère. Sa question me fit réaliser que je souriais encore en pensant à la découverte de son lieu magique.
Másnap, amikor nagymama eljött hozzánk vendégségbe, én elrohantam a házához, hogy még egyszer megnézhessem a banánokat. Néhány banán már érett volt. Elvettem egyet, és a ruhám alá rejtettem. Miután letakartam a kosarat, a ház mögé bújtam, és megettem a banánt. Ez volt a legédesebb banán, amit valaha kóstoltam.
Le lendemain, lorsque grand-mère est venue rendre visite à maman, je me suis précipitée chez elle pour regarder les bananes une fois de plus. Il y en avait plusieurs, qui étaient déjà très mûres. J’en pris une, que je cachai sous ma robe. Après avoir recouvert le panier, je me rendis derrière la maison pour la manger en vitesse. C’était la banane la plus douce que j’aie jamais goûtée.
Következő nap, miközben nagymama a kertben szedte a zöldségeket, én ismét beszöktem és megnéztem a banánokat. Már majdnem az összes banán érett volt. Nem tudtam megállni, hogy kivegyek egy négy darabból álló fürtöt. Miközben lábujjhegyen mentem kifelé, hallottam, ahogy nagymama kint köhög. Épphogy sikerült elrejtenem a banánokat a ruhám alá, miközben elhaladtam mellette.
Le lendemain, alors que grand-mère était dans le jardin en train de ramasser des légumes, je me suis glissée dans sa chambre pour regarder les bananes. Elles étaient presque toutes mûres. Je n’ai pas pu résister, et pris quatre autres bananes. Alors que je marchais sur la pointe des pieds vers la porte, j’entendis grand-mère tousser dehors. J’eus juste le temps de cacher les bananes sous ma robe avant de passer devant elle en m’éloignant.
Másnap piacnap volt. Nagymama korán kelt. Mindig érett banánokat és maniókát vitt a piacra eladni. Aznap nem siettem hozzá, hogy meglátogassam, de nem is kerülhettem el sokáig a találkozást.
Le lendemain, c’était le jour du marché. Grand-mère se réveilla très tôt. Elle prenait toujours du manioc et des bananes mûres pour les vendre sur le marché. Ce jour-là, je ne me suis pas dépêchée pour aller lui rendre visite. Mais je n’allais pas pouvoir l’éviter bien longtemps.
Este anyukám, apukám és a nagymamám odahívtak magukhoz. Tudtam, hogy miért hívnak. Éjjel, amikor lefeküdtem aludni már tudtam, hogy soha többé nem lophatok, sem a nagymamámtól, sem a szüleimtől és másoktól pedig végképp nem.
Plus tard ce soir-là, ma mère, mon père et ma grand-mère m’ont appelée. Je savais pourquoi. Cette nuit là quand je me suis couchée, je savais que je ne pourrais plus jamais voler, ni ma grand-mère, ni mes parents, ni qui que ce soit d’autre.
