Hamarosan megkezdődött a szülés. “Nyomj!” “Hozz takarót!” “Vizet!” “Nyomjjjj!!!”
孩子很快就要降生了。“用力啊！”“快拿毯子来！”“水！”“再用点力！”
De amikor meglátták a kisbabát, mindenki ijedve ugrott hátra. “Egy szamár?!”
当他们看到孩子时，所有人都吓了一跳，“一头驴？”
Az emberek veszekedni kezdtek. “Azt ígértük, hogy biztonságba helyezzük az anyát és gyermekét, ezt is kell tennünk.” - mondták néhányan. “De szerencsétlenséget fognak hozni nekünk!” - mondták mások.
Nemsokára a nő megint egyedül maradt. Azon töprengett, hogy mit tegyen ezzel a furcsa gyermekkel, és mit tegyen magával.
妇女发现自己又孤零零一人了。她不知道该拿这个奇怪的孩子怎么办，她也不知道自己该怎么办。
Végül elfogadta, hogy a szamár az ő gyermeke. Ő pedig a szamár anyja.
最后，她决定接受这个孩子，做他的妈妈。
Ha a gyermek kisméretű maradt volna, máshogy alakult volna a történet. De a szamár csak nőtt. Addig-addig nőtt, amíg már nem fért rá az anyja hátára. És bárhogyan is próbálkozott, nem tudott emberként viselkedni. Az anyukája gyakran volt fáradt és ideges miatta. Néha olyan munkákat adott neki, amiket állatok végeznek.
A szamár összezavarodott és nagyon mérges lett. Ezt sem, azt sem tudta jól csinálni. Nem volt ilyen sem és olyan sem. Olyan mérges volt, hogy egy nap az anyukáját úgy megrúgta, hogy a földre esett.
A szamár nagyon elszégyellte magát. Olyan gyorsan futott el, ahogyan csak tudott.
驴孩子羞愧极了，他逃跑了，跑得越远越好。
Csak akkor állt meg, amikor már besötétedett. A szamár eltévedt. “IÁ?” - suttogta a sötétben - “IÁ?” - válaszolt a visszhang. Egyedül volt. A földön összegömbölyödött és nagyon nehezen, de végül elaludt.
Arra ébredt fel, hogy egy furcsa öregember bámulja. Belenézett az ember szemébe, és reménykedni kezdett.
驴孩子醒了，他发现有个老人低头盯着他。他看着老人的眼睛，感觉到了一丝希望。
Az öregember magával vitte, és sok a túléléshez szükséges dolgot tanított meg neki. A szamár szívesen hallgatta tanításait, és az öregember is szívesen hallgatta a szamarat. Segítettek egymásnak, és sokat nevettek együtt.
