Egyszer régen a tyúk és a sas barátok voltak. Békében éltek együtt a többi madárral. Egyikük sem tudott repülni.
很久很久以前，母鸡和老鹰是好朋友。他们和其他的鸟儿住在一起，相安无事，但是他们都不会飞。
Egy nap éhínség tört ki a földön. A sasnak sokáig kellett mennie, hogy élelmet találjon. Nagyon fáradtan tért vissza. “Biztos, hogy egyszerűbben is lehet utazni!” - mondta a sas.
Másnap a tyúknak csodálatos ötlete támadt. Összegyűjtötte a madár barátainak lehullott tollait. “Varrjuk rá ezeket a tollakat a saját tollainkra” - mondta - “Talán így könnyebben tudunk majd utazni.”
Az egész faluban csak a sasnál volt tű, ezért ő kezdett el először varrni. Gyönyörű szárnyakat készített magának, és a tyúk fölé repült. A tyúk kölcsönkérte a tűt, de hamar belefáradt a varrásba. A szekrényen hagyta a varróeszközt és a konyhába ment, hogy ételt készítsen gyermekeinek.
Minden madár látta, hogy milyen szépen repül a sas. Kölcsönkérték a tűt a tyúktól, hogy ők is szárnyakat készíthessenek maguknak. Hamarosan az ég tele lett repülő madarakkal.
Amikor az utolsó madár visszavitte a tűt, a tyúk éppen nem volt otthon. A gyerekei vették át a varrótűt és játszani kezdtek vele. Amikor elfáradtak a homokban hagyták.
A sas késő délután visszatért és kérte a tűt, hogy megigazíthasson néhány az útja során meglazult tollat. A tyúk kereste a szekrényen, kereste a konyhában, kereste az udvaron, de a tűt sehol sem találta.
“Kérlek adj még egy napot!” - kérlelte a sast - “Akkor majd megjavíthatod a szárnyadat és elrepülhetsz élelemért.” “Csak egy napot adok.” - mondta a sas - “Ha nem találod meg a tűt, az egyik csibédet nekem kell adnod fizetségként.”
Másnap, amikor a sas visszatért, látta, hogy a tyúk a földet kapirgálja, de a tű nem volt sehol. Leereszkedett, gyorsan elkapott egy csibét és magával vitte. Ettől a naptól kezdve, valahányszor megjelenik a sas az égen, látja, hogy a tyúk kapirgálva keresi a tűt.
